UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Mostanság került asztalra
Reggel leugrottam a halpiacra. A Metro áruházban jártam és nem hagyhattam ki a halas pultot. A halászok jól ismernek, hiszen hetente többször vásárolok náluk. Az eladótól kértem egy tőkehal filét, valamint két nyurga makrélát.
Nemrég láttam egy riportot egy hétvégi összejövetelről, ahol a résztvevők az erdőt járva a túlélést és a vadon termő ehető növények felismerését tanulták. Így, ősz táján azonban a városban is lehet eszegetni.
Nem vagyok nagy főzőcskéző, kicsi sem, de amit elém tesznek, azt (a kelkáposztán és a finomfőzeléken kívül) megeszem. Gabinak, a feleségemnek pedig szokása, hogy tesz elém, reggel, délben, este.
Két sárga és egy pirosba hajló zöldpaprikát nagyvonalúan feldarabolunk, majd széles serpenyőben, sóval és kakukkfűvel megszórva, negyed órán át lassú tűzön párolunk.
A görögdinnyét először is ki kell választani. A tökéletes szelekció módszertanának könyvtárnyi irodalma van, a tuti tippeket azonban a tapasztalati tények nem mindig igazolják (ennél azért árnyaltabb a kép: szinte sohasem).
Aki tiszta udvarra és rendes házra törekszik, annak a portája előtt mindig látszanak a gereblyenyomok a homokban.
Van itt egy nagy hiány, kérem szépen, a hazai szakkönyvpiacon. Jelesül, még mindig nem jelent meg a levéltári hivatkozásokkal, forrásmegjelölésekkel hitelesített, tudományos igényességgel megírt Pacalbarátok Egyetemes Nagy Pacalkönyve!
Eredetileg a kásafélék ősiségéről és a Gyimesközéplokon fogyasztott bálmosról akartam szólni, de ha én ezt a bőséget előre tudom, bele sem fogok.
Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni.
Erdei szamóca, innen a kertből. Onnan, ahonnan még a disznó vaddisznók nem legelték ki.
A vasárnapi ebédet követően leszedjük az asztalt. A házilag készített grillcsirkéből megmaradt, a gyerekek által száraznak minősített mellehúsát a csontról leválasztjuk, apró darabokra vágjuk.
A következő kanál tartalmát meghintáztatom a nyelvháton: huncutul hallgatag, kicsit magát kérető lé; kivárok, aztán csak nagyon lassan engedem a garat felé. Mikor a nyelvgyökhöz ér, úgy érzem, elcsíptem, de már le is siklott a torkomon…