Jenei Zsolt: Mint két tojás
Egészen pontosan: három tojás.
Mostanság került asztalra
Egészen pontosan: három tojás.
A spárga egy valódi univerzális szereplő.
A vasárnap délutáni kerti ebéd előételeként családunk spárgaközeli élményt élt át. A hiba nem a szakácsnéban (Ira) keresendő, természetesen, hanem bennem, az ötletgazda beszerzőben.
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Nálunk gyakori vendégek a spárgák, amelyeket eleinte egy hétköznapi leveses fazékban főztem, mert teljesen értelmetlennek tartottam pár hétre venni nekik egy célszerszámot. Tavaly azonban kaptam egy luxus párolóedényt…
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Aki Berlinben él, könnyen elbizonytalanodhat abban, vajon ide is eljut-e egyszer a nyár, vagy talán teljesen elfeledkezik rólunk, berliniekről.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.
Hagyma, paprika, paradicsom, füstölt kolbász. Lecsó. Kerti csúcsgasztronómia, mindent bele alapon.
Sok érdekeset láttunk, köztük például sült bárányfejet; ezt meg is kóstoltuk az egyik éjjel egy kerthelyiségben.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.