Halász Géza: Curry laksa malájosan
Gyanús fehér port tartalmazó zacskók voltak a csomagban. Persze tudtam, hogy a húgom Ausztráliából nem mérget küld…
Mostanság került asztalra
Gyanús fehér port tartalmazó zacskók voltak a csomagban. Persze tudtam, hogy a húgom Ausztráliából nem mérget küld…
Egy éttermi nagyüzembe kéredzkedtünk be, hogy háromszáz adag egytálételt készítsünk a hajléktalanoknak, szilveszteri ebédként. Legyen benne lencse, ugye, meg virsli is, nyilván. Két külön fogás ebben a méretben nehezen értelmezhető és kivitelezhető – marad a tartalmas lencsegulyás. Szóval van neve, és igenis létezik ilyen étel.
Kész-fű-rész, mandulatallér fog sülni a panelkonyhában, Pötiflőr konyhatörténelmébe birodalmi léptekkel vonul be a marcipános ízvilágú, rusztikusan fakó és puhán kettétörő, csudálatos cookie.
Mi kókuszosat és maracujásat ettünk, Phu Quoc szigetén, a Night Marketben; nagyon finom volt.
Az idei karácsonyi mézeskalács nálunk Anya-Lánya projektként készült, erőteljes zenei aláfestés és édeskés illatfelhő kíséretében. A végeredmény három markánsan eltérő kollekcióban öltött testet.
Addig fogalmam sem volt, mi az, míg a lányomtól nem kaptam egy olasz szarvasgombás balzsamecetet; a vele készült párolt nyúl eleje hihetetlen ízt kapott tőle. Elárulom, azért ilyesmire ritkán kerül sor.
A legújabb felfedezésem a narancsos csirke karfiollal. Egy „főzős újságból” választottam ki, nem feledve a magamnak felállított szabályt, hogy csak olyan étel érdekel, amit egy-másfél óra alatt el lehet készíteni.
A háború után születettek sokáig nem tudták, hogy a spárga szó növényt is jelent, hogy az imakönyvben lepréselt bazsalikomlevél finom zöldfűszer, hogy a rozmaring nem csak a szerelmetes párunk szimbóluma a népdalokban, hanem a magyar konyhában is használatos fűszernövény, hogy mi a fene az a csicseriborsó ott a dalban, a bab meg a lencse mellett.
Aztán szombat reggel bekattant, mit csinál az ember egy semmittevős hétvégén, ha a gyerekek is otthon vannak vasárnap: sóletet.
Az ihletetten izgatott gyártási folyamatot – a kényes pillanatokban a „saját levében” gasztroblog ügyeletesével folytatott tárgyszerű online konzultációtól sem riadva vissza – Ira menedzselte végig, beleértve a többlépcsős krémezési szertartást is.
A rizset – nem rizst, hiába húzza alá a helyesírási tanácsadó, igenis rizset, ahogyan a székelyföldön mondják, s ahogyan gyermekkoromban tanultam – mindig jó bőven mérem olyankor, ha garnírungként fogom használni, mert arra számítok, hogy a maradékból másnap rizsfelfújt készül.
És két óra múlva, persze összefagyva, meg is találom, amit keresek: Trattoria Dona Onesta (rólam van elnevezve: az őszinte nő).