Draskovich Edina: Nyúlárnyékra vetődünk
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Mostanság került asztalra
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.
Hagyma, paprika, paradicsom, füstölt kolbász. Lecsó. Kerti csúcsgasztronómia, mindent bele alapon.
Sok érdekeset láttunk, köztük például sült bárányfejet; ezt meg is kóstoltuk az egyik éjjel egy kerthelyiségben.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
Az Arnolfini Kantin kertbe kiküldött mamarazzija a kora reggeli órákban kapta el a pillanatot, amikor a snidling éppen áthajolt az oregánóhoz.
Ami Budapesten a fiataloknak a gyros, vagy a döner kebab, az São Paulóban a pastel.
Sosem eszem hagyományos köretet, mert Kínában azt tanultam, hogy vagy rizst, vagy semmit, a rizst viszont sosem szerettem…
Vizsgára készülök, ingázok Sopron és Budapest között. Legutóbb egy gyors ebédhelyettesítő villásreggelit a vonathoz indulás előtt dobtam össze.
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!
Miért ne indulhatna vidáman egy hétköznapi reggel?
Ezt a finom eledelt dobtam össze a minap egy fárasztó egyetemi laborfoglalkozás után.