Faragó Emma: Konyhaterápia #6 – Ez sincs, az sincs (fügével)
A kedvenc nyári gyümölcsöm a füge, így megörültem, amikor ráakadtam egy finomnak ígérkező fügés–mandulás süti receptjére. Sajnos ez már ősz közepén történt…
A kedvenc nyári gyümölcsöm a füge, így megörültem, amikor ráakadtam egy finomnak ígérkező fügés–mandulás süti receptjére. Sajnos ez már ősz közepén történt…
Egyszer nagyon vágytam már egy kis süteményre, ekkor jött az ötlet: ha pizzát tudok serpenyőben készíteni, akkor sütit is.
Tajinés csirkét egy gyakran visszatérő álmom miatt kezdtem el készíteni. Sivatagos területen vagyok, egy tevével.
A fűszerekkel való játék akkor kezdődik, amikor valami hiányzik és pótolni kell.
Ahhoz azonban, hogy nekiálljak főzni, nem igazán jött meg a kedvem, így inkább leültem, és elképzeltem, ahogy megcsinálom az éppen kigondolt ételt – azaz fejben főztem meg az ebédet.
A négy fal közti magányon olykor a konyhában való alkotással próbálom túltenni magam. Nem annyira főzésként tekintek ezekre, mint inkább egyfajta terápiás alkalmakra.
Az ünnepekkor közkedvelt bakalárról eleinte rémmesékbe illő történeteket hallottam, hogy az elkészítése mennyire elviselhetetlen. Finoman fogalmazva, a szaga nem igazán illik a karácsonyi idillbe.
Hogyan került a saláta a listámra? Írhatnám, hogy azért, mert szeretem. De ez nem ilyen egyszerű. Sokáig a salátáról hallani sem akartam, nemhogy megenni.
Splitben tanulok, s miután megszereztem a jogsit, lecsaptam a család öreg Skodájára. De hogyan vigyem le? Ekkor jött az ötlet, hogy van egy vonat este 10 után Zágrábból, ahová felrakhatom az autót, és reggelre Splitben vagyunk. A strudel csak később jött…
Megláttam a „Téli” címkés teámat, s a mellette sorakozó mandarinokat, amelyeket a barátnőmtől kaptam. Nekik túl sok volt, elhoztam hát tőle néhányat. Kettő már megromlott, így kezdenem kellett valamit a maradék hárommal. Elhatároztam, megcsinálom lekvárnak.