Gergely Tamás: Óvodás ízemlék
Az én uzsonnám általában két szelet egymásnak fordított vajas kenyér volt, egy szelet szalámival a közepén. Mellette pedig egy alma.
Az én uzsonnám általában két szelet egymásnak fordított vajas kenyér volt, egy szelet szalámival a közepén. Mellette pedig egy alma.
Meg kell vallanom, civil kedvenceim estek a legjobban a kórházban is. A ropogósra sült szardínia, a tenger gyümölcsei sáfrányszószban, persze fehér bor kifelejtve, és hát a főtt lazac!
Kérdem ezért tőle: „Főzni szoktál?” Meglepődve válaszol, s elárulja, hogy ő diplomás szakács. No, akkor egy kolumbiai recepttel megajándékozhat bennünket…
Ebédeltünk a vásárhelyi vasútállomáshoz közeli büfében, nálam poggyászként egy cekker, amiből kikandikált két doboz kínai tea. Sütő Dani emlékére.
Éltem Brassóban, Kolozsváron, Szatmár megyében Tamásváralján és Túrterebesen, Bukarestben, majd Stockholmban, hatszor kocsiztam turistaként Stockholm és Brassó között, ami rengeteg szállást jelent a német tengerparttól az osztrák Alpok tetejéig, hát bizony ivóvíz dolgában akár szakembernek is mondhatnám magam.
Harminc évig számomra a füge az volt, amit karácsony előtt lehetett vásárolni az élelmiszerüzletben. Brassóban és Bukarestben. No de változott a színhely…
Új trend lenne kialakulóban? Nem vagyok jártas a gasztronómiai irodalomban, mindössze tapasztalom, hogy egyre több ételben tűnik fel a szarvasgomba.
Itt sok mindenből két variáns létezik. Van például áfonya, azaz a mi ismereteink szerinti kék áfonya, ilyet szedtünk gyerekkoromban a Brassó környéki hegyekben, de itt a kék mellett vörös áfonya is terem. És itt, vagyis skandináv földön főként ez utóbbit eszik.
Túl sok a cukrom. Mármint a véremben. Ezért dietetikus elé küldtek, tanítana meg táplálkozni. Helyesen.
A papírzacskó eredetileg ételhordónak készült, a közeli élelmiszerboltban vásároltuk. Feltűnik nekem, hogy milyen kellemes látvány az oldalán az a minek is nevezzem: konkrét vers? élelmiszerdizájn? De megfelel svéd nyelv- és kultúrleckének is.
A kalotaszegi Kisbácsból való a recept: Vass nagymama kiment a kert végébe, tépett néhány marék kislibavirágot, s a húsvéti főtt sonka levével összeadva finom savanykás levest főzött.
Kuriózum talán, de a Teremtőt kilencvenkilenc – egymástól eltérő – módon tisztelik ebben a hosszúra nyúlt országban. Van mégis valami közös ezekben: a „Våffeldagen”, azaz a vafli napja, március 25-e.