UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ha itt, Stockholmban leszaladok a szemközti „közértbe”, állandó jelleggel, vagyis télen-nyáron megvehetek egy tízesért egy cserepet helyettesítő műanyag pohárkában árusított fűszernövényt, például bazsalikomot. Bukarestben, korábbi lakhelyünkön, legfeljebb az Obor piacon kaphattam el egy kötéssel, nyáron.
Egy Sara nevű vendéglőláncolat gyári kantinjában ettünk, szubvencionált és finom ebédet. Itóka az ebédhez – nagy választékban a gyár termékei: narancslé, Coca-Cola, gyenge sör… Feltűnt viszont, hogy tejet is lehet választani.
Mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy nem Hamvas Béláról lesz szó ebben a kis visszaemlékezésben, hanem a medeséri Pali bátyámról, a Székelyföld közepén.
Ha barátaink ellátogattak hozzánk Bukarestbe, à la Gergely kevert fagylaltokkal igyekeztem élvezetessé tenni az együttlétet. A színekből ítélve – mert főleg színre és nem ízre emlékszem –, volt benne málna-, áfonya- és vaníliafagylalt.
Erről nekem Túrterebes jut eszembe – újra. Meg egy „tejes” reklám. Így szólt: „Micsoda erő, micsoda izom / Reggel-este tejet iszom!”
Ebben az évben bevezettünk egy hathetes ivókúrát is – a kávéval egyszerre főzöm meg reggel, napközben elmegy. Elmegy tőle, állítólag, a tél folyamán a szervezetünkben felhalmozott mérgező anyag is.
Egész régen írok, szépprózát, monológokat, de a babérkoszorú még nem járt ki nekem. Igaz, harmadik elemiben Varga Jóska el akarta cserélni velem az anyák napi versem harmadik szakaszát, annyira megtetszett neki…
Nem tehetek róla, ha görögdinnyét látok, a romániai dinnyehegyek jutnak eszembe.
Primőr! Belga eper Hässelby Gårdban (Svédország). Már a több mint egy hete megjelent, de a vírustól való félelmünkben csak a minap merészkedtünk el a szomszédunkba.
A Laughing Man (Nevető ember) elnevezésű New York-i lokalitás, ahol néha Hugh Jackman szolgálja fel a kávét, olyan kávészemekből dolgozik, amelyeket elmaradott országok kávétermelőitől vásárolnak fel, ezzel is támogatva az érintett régiók farmereit.
Asztalunk dísze most egy zöld csokor, amely teraszunk immár elhíresült karalábéjához tartozik, arról vágta le Éva, hat négyzetméteres kertünk tulajdonképpeni gazdája, amikor annak alsó leveleit az erős napsütés veszélyeztette.
Fifi a Vörös Áfonya bokrának egyik illatcseppje volt, aki a méheket, darazsakat útba igazította bokor anyukája felé, hogy azok virágporral szedjék meg kicsike sajtárjaikat.