Hármunk közül / valakinek meg kell nyomorodni / az országúton. / Öt bikaborjúból egynek / be kell mutatni a / legyőzetés áldozatát. / Hogy odakerülhessen a nyolchoz / aki fél.
Címke: Hegyi Zoltán Imre
Hegyi Zoltán Imre: Otthonod a sötétségben (Pablo Picasso: A vak ember étele, 1903)
születésem óta vak. én / nem tudom, hogy mit veszítek. / festő úr. most lefest engem?
Hegyi Zoltán Imre: A költő hazudik
amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen / hentespultjához léptem, az a / lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy / egyél meg!
Hegyi Zoltán Imre: Interjú a festővel (Vincent van Gogh: Éjjeli kávézó)
Nem tehetek róla, hogy látom a szelet. / Igen. Jól hallottad. látom a levegőt. / De nemcsak azt. Látom, ahogy a / csillagok fényét emeli, fojtja. / A levegő körülöttünk: lélek.
Hegyi Zoltán Imre: Tejet öntő lány (Jan Vermeer van Delft, 1660 körül)
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Hegyi Zoltán Imre: Déli teaház (Kitagava Utamaro sorozaton kívüli metszete)
szépséges, híres / Edó hat szilvavirágát / öleltem – s lám / most egy pillangónak / könyörgök, itt, lenn délen…
Hegyi Zoltán Imre: Evezősök ebédje (Pierre-Auguste Renoir, 1880-81)
Nem reggeli. Nem. / Reggel a bőrön súrlóbb / a fény esése – // vasárnap dél múlt. / Városlakók lepik a / vízpart teraszát.
Hegyi Zoltán Imre: Éjjeli baglyok (Edward Hopper, 1942)
Innen. Az étterem mértéktelen fogyasztóira látni. / Innen. Az utcáról. Nincs hideg. Hideg sincsen. / Éjfél elmúlt. Vagy tán még nem egészen. / A bartender beszél velük. Mintha tényleg kíváncsi. / Érdekli a fickó. A lány. Érdekli minden.
Hegyi Zoltán Imre: Csendélet hagymákkal (Paul Cézanne, 1898)
„mindjárt, kisasszony – / elkészül a festmény… / készülhet a leves” // „megtenné, hogy / kiáll ebből a keze / mozdulatával gyűrt / / teljesen spontánul épült / kompozícióból?”