Finom csevapcsicsát vettünk, és Ágnes lányom rögtön megjegyezte, hogy ez a kolbász neki nem ízlik. Természetesen anélkül, hogy megkóstolta volna.
Tag: Lackfi János
Lackfi János: Pezsgő
Lehunyta a szemét, legszívesebben mindenkit félrelökdösve előreszaladt volna ezen a novellán, mert érezte, hogy egy különteremben behűtött pezsgők várakoznak, és a jeges, buborékos kortyoknál most semmire sem vágyott jobban, de tudta jól, hogy minden elbeszélésnek megvan a maga ritmusa, és aki elébe akar vágni az eseményeknek, nagyon könnyen kizuhanhat az irodalomból, és örök keringésre ítéltetik, a megíratlanság terében súlytalanul lebegő űrszemét lesz belőle.
Lackfi János: Civilizáció
Füvekkel színezett / meleg vizet iszunk / Mintás színes papírt / ragasztunk falainkra
Lackfi János: A levespusztító hadsereg
Történt ugyanis ötven évvel ezelőtt, hogy dédnagymamám egy Nagyberki nevű kis faluban diófát ültetett a ház udvarára. Diófának lenni kell a kertben, először persze évekig nem terem, utóbb viszont nekiiramodik, és tápláló csontkobakokkal potyogtatja tele maga körül a gyepet.
Lackfi János: A medvehagyma igaz története
Ébredvén kegyetlen szomjúság gyötörte, ám örömmel vette észre, hogy a dereka nem sajog, mert épp egy nekibokrosodott medvefű-ágyra hanyatlott véletlenül.
Lackfi János: Líra
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.