Lackfi János: Kalóriabombázás
Finom vót a piskóta, / Fülem is bepiszkóta. / Könnyű ez a karamell, / Nem zsibbad a karom el.
Címke: Lackfi János
Lackfi János: Ötvenből nyolc emlékszem – Kantin-válogatás
Emlékszem, hogy kaptunk Svájcból minicsokikat, mindegyiken más nevezetesség díszelgett, én gyorsan befaltam a magamét, húgom viszont mindig tartalékolt, így rájártam az ő csokijaira…
Lackfi János: Növényevők
Vonz az ártatlan, növényi erotika, / az áramvonalas banán becsapódása, / a narancs foszladozó odaadása, / hagyma ropogása, ízének szétszaladása, / sebtiben bekapott fiatal retek / kamikaze-halála.
Lackfi János: Kávémese
Volt egyszer, hol nem volt egy kávé. Dupla kávé volt szegénykém, még nem raktak bele cukrot, se tejszínt. – Furcsák az emberek – gondolta –, keserű, fekete italt készítenek, aztán tesznek belé cukrot, hogy ne legyen keserű, meg persze tejszínt, hogy ne legyen fekete.
Lackfi János: Töpörtyű
Alázatot a töpörtyűtől tanulni / amint önnön zsírjában sül zsugorodván / szemmel láthatóan öregszik…
Lackfi János: Falat
Mit jelent magyarul „bekapni egy falatot”? Egy hordó aranyló húsleves, fél mázsa rántott hús, petrezselymes krumpli rogyásig, pacalpöri nagy lavórral, öt-hat tepsi csirkecomb (…). Nos, németül nem ezt jelenti.
Lackfi János: Árva kolbász balladája
Lenn ballag egy kolbászdarab, / ott fent pedig a nap halad, / darab-darab, / halad-halad, / kolbászolnak az ég alatt.
Lackfi János: Piranhaleves háziasan
Kis magyaros alappal kezdjük, hiszen minden egzotikus ételnek jót tesz, ha magába issza a helyi ízeket. Hagyma, szalonna, paprika: zamatos Kárpát-medencei piranhalevest enélkül igencsak bajos elképzelni.
Lackfi János: Finom csevapcsicsát…
Finom csevapcsicsát vettünk, és Ágnes lányom rögtön megjegyezte, hogy ez a kolbász neki nem ízlik. Természetesen anélkül, hogy megkóstolta volna.
Lackfi János: Pezsgő
Lehunyta a szemét, legszívesebben mindenkit félrelökdösve előreszaladt volna ezen a novellán, mert érezte, hogy egy különteremben behűtött pezsgők várakoznak, és a jeges, buborékos kortyoknál most semmire sem vágyott jobban, de tudta jól, hogy minden elbeszélésnek megvan a maga ritmusa, és aki elébe akar vágni az eseményeknek, nagyon könnyen kizuhanhat az irodalomból, és örök keringésre ítéltetik, a megíratlanság terében súlytalanul lebegő űrszemét lesz belőle.
Lackfi János: Civilizáció
Füvekkel színezett / meleg vizet iszunk / Mintás színes papírt / ragasztunk falainkra
Lackfi János: A levespusztító hadsereg
Történt ugyanis ötven évvel ezelőtt, hogy dédnagymamám egy Nagyberki nevű kis faluban diófát ültetett a ház udvarára. Diófának lenni kell a kertben, először persze évekig nem terem, utóbb viszont nekiiramodik, és tápláló csontkobakokkal potyogtatja tele maga körül a gyepet.