UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A könnyűre sütött, teljes őrlésű lisztből készült cipócskába ropogós rukkolalevelek halmazára fektették a – deklaráltan kizárólag friss füvet legelésző tehenek húsából készült – tökéletes fűszerezésű, optimálisra sütött húspogácsákat.
A csúcsos káposztát, más néven Filderkáposztát (Brassica oleracea), a Stuttgart környéki Filder vidéken termesztik. Kerek rokonától helyes kis sipkája különbözteti meg, mely érzékeny lelket és finoman feltekert leveleket takar.
Nemrég láttam egy riportot egy hétvégi összejövetelről, ahol a résztvevők az erdőt járva a túlélést és a vadon termő ehető növények felismerését tanulták. Így, ősz táján azonban a városban is lehet eszegetni.
Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni.
A hozam gyér, a kereslet nagy, ezért a szemfüles vadász igyekszik májusig beszerezni az éves készletet, melyből fantasztikus köreteket, levest, főzeléket készít.
Nálunk gyakori vendégek a spárgák, amelyeket eleinte egy hétköznapi leveses fazékban főztem, mert teljesen értelmetlennek tartottam pár hétre venni nekik egy célszerszámot. Tavaly azonban kaptam egy luxus párolóedényt…
Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.
A tavasz közeledtét a rebarbara és a spárga megjelenése jelzi a legegyértelműbben mifelénk a piacon. Június elejéig váltogatjuk a zöldet, a fehéret és a lilafejűt a tányérunkon.
Tényleg így hívják ezt a bűnös élvezetet. Le van védetve a neve, és saját zacskó is készül hozzá, Stuttgarter Schneebergle felirattal.
Tavaly ősszel hosszabb időt töltöttünk Kanadában, ahol a lazac és juhar szirup nagyon hamar alap eleségünkké vált.