Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni.
Címke: Lakner Zsuzsa
Lakner Zsuzsa: A svábok lencséje
A hozam gyér, a kereslet nagy, ezért a szemfüles vadász igyekszik májusig beszerezni az éves készletet, melyből fantasztikus köreteket, levest, főzeléket készít.
Lakner Zsuzsa: A spárgapárolók barátja
Nálunk gyakori vendégek a spárgák, amelyeket eleinte egy hétköznapi leveses fazékban főztem, mert teljesen értelmetlennek tartottam pár hétre venni nekik egy célszerszámot. Tavaly azonban kaptam egy luxus párolóedényt…
Lakner Zsuzsa: Az édeskömény védelmében
Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.
Lakner Zsuzsa: Hurrá, spárga!
A tavasz közeledtét a rebarbara és a spárga megjelenése jelzi a legegyértelműbben mifelénk a piacon. Június elejéig váltogatjuk a zöldet, a fehéret és a lilafejűt a tányérunkon.
Lakner Zsuzsa: Stuttgarti hóhegyecske
Tényleg így hívják ezt a bűnös élvezetet. Le van védetve a neve, és saját zacskó is készül hozzá, Stuttgarter Schneebergle felirattal.
Lakner Zsuzsa: Torontói lazacos palacsinta
Tavaly ősszel hosszabb időt töltöttünk Kanadában, ahol a lazac és juhar szirup nagyon hamar alap eleségünkké vált.