UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Dédanyám halálának évében, 1935-ben nagymamám, Vaniss Margit a gyászmunka életigenlő formáját választotta. Határozott, erőteljes kézírásával lemásolta dédanyám nehezen olvasható receptkönyvét, amelyet át- meg átszőttek a „Kner néni”-féle ételleírások.
Karen Le Billon magyarul Falra hányt borsó? címmel megjelent könyve nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is.
A sokat emlegetett-idézett prousti teasütemény-epizód sokszorosával találkozhatunk Szabó Magda műveiben, olyan pillanatokkal, amikor egy-egy édesség vagy főétel leírásával valósággal bedíszletezi az éppen adott élethelyzetet.
Találkozás a párizsi osztrigával: szerelmi viszony egy tökéletes étellel – eredetiben így hangzik Mireille Guiliano új könyvének címe (borítójára nálunk ez került: A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa), de az sem fog csalódni benne, aki életében egy árva osztrigát sem engedett le a torkán.
Scur Katalin könyvében a számtalan szeretni való és meggyőző „főzőcskézzünk együtt!” epizód arra nevelheti a felnőtteket, hogy a munkába érdemes bevonni a család gyereknépét is.
Ritka pillanatok azok, amikor az ember lánya hatvanhatodik születésnapját is jócskán elhagyva találkozhat babakori és huszonéves önmagával. Velem ez nemrég mégiscsak megtörtént, hála egy Németországból származó maláta- (és részben cikória-) kávénak.
A gyümölcs-óra / októbert mutat: / birs-perc, / alma-perc, / körte perc, / az őszt kondító, / tarka fák alatt.
Lángos, árpakávé, álom.
Sunt lacrimae rerum. Bizony, mennyit emlegetjük e latin mondás nyomán a tárgyak könnyét. Pedig érdemes volna olykor odafigyelnünk a tárgyak mosolyára is.
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Anyu, családi nevén a „nagy Évike”, gyakran jut az eszembe, de talán soha nem olyan intenzíven, mint egy-egy tengerparti nyaralásunk alkalmából.
Rózsagirlandos email / (tűzzománc, mai néven) / bonbonnière-től ívelt / benned a vágy / a kopár kis nyugdíj-utáni / Balaton-szeletig.