Tóth István György: Coffee for two
Így fest egy (két) kávé Szarajevó történelmi központjában, a Baščaršija egyik kávézójában, egy szeptember végi szombat délelőttön.
Hegyi Zoltán Imre: Apró jelek
Egy haiku az őszre.
Halász Géza: Budai fonódó kalács
Hosszú őszi reggelikhez.
Nagy Izabella: Császármorzsa baracklekvárral
melyik édesebb nem tudom / a császármorzsa vagy a rácsorgatott baracklekvár / vagy szavaid ahogy minap becéztél: császármorzsám baracklekvárom (…)
Zsubori Ervin: Mérleg hava
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)
Hegyi Zoltán Imre: Tejet öntő lány (Jan Vermeer van Delft, 1660 körül)
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Barbély Virág: Mara
Szívszaggató sírások és olaszos jelenetek, konyhai kacajok, cuppanós puszik és megbocsájtások. Mara Mama emlékezete.
Szigeti Tamás: Róma Ételbár (201-4545)
Manapság kevés biztos pont van az életben. Szinte követhetetlen tempóban változik napról napra a világ, és ugyanígy a város is körülöttünk. Vagy három évtizedig volt azonban egy stabil hely, a Róma Ételbár Budán, a Csalogány utcában, amely szinte soha nem változott. Nem tudom hogyan csinálták, amikor időnként kifestették, felújították, szinte még patinásabb lett, mint előtte volt. 2018. szeptember 8-án, szombaton nyitott ki utoljára.
Draskovich Edina: Az illattól az aromáig
Gyerekként azt tapasztaltam, hogy a kávé egy olyan savanyú és keserű lé, amit a felnőttek is csak úgy tudnak meginni, ha legalább két kockacukrot tesznek bele. Ennek a tapasztalatomnak némileg ellentmondott az a csodálatos illat, amit a kávédaráló tetejének leemelésekor szippantottam be, mikor a kockacukor-függő felnőttek megkértek, hogy főzzek nekik kávét.
Bánlaki D. Stella: Korai Gundel-kóstolás
A Gundelben most kóstolt császármorzsa a legkönnyedebb, amit valaha ettem, ebből két perc alatt pusztítanék el egy tízfős adagot (mérsékelt bűntudattal).
Turbuly Éva: Kávéim története
Örök emlék marad, amikor a repülő kotyogó vagy másfél méterre megemelkedve húzott el mellettem és terítette a forró italt a földre és a falakra.
Falcsik Mari: A kamora
s nincs előttem a nagymama arca / csak tudom: piros volt mint az alma / s konyhájában nyári napjainkat / jó fahéjszag édes fűszerillat / járta át s a meleg kamorába / teljesült az éhes gyerek álma