Zsubori Ervin: Tanyasi kenyér
Az aljuk kicsit bekormolódott, és vastag volt a héjuk, de az illatuk utánozhatatlan. A papa még áldást is mondott, amikor este az asztalnál megszelt belőlük egyet.
Hegyi Zoltán Imre: Csendélet hagymákkal (Paul Cézanne, 1898)
„mindjárt, kisasszony – / elkészül a festmény… / készülhet a leves” // „megtenné, hogy / kiáll ebből a keze / mozdulatával gyűrt / / teljesen spontánul épült / kompozícióból?”
Kákonyi Lucia: Spárgaleves
A lány biztos volt abban, hogy a spárgaleves utálatát apjának köszönhette. A vasárnapi ebédek alkalmával mindig volt ok a veszekedésre, mert anya elsózta, nem paprikázta meg, kevés volt az ecet, nagymama egészen másképpen csinálta és röpültek a kanalak, néha a tányérok is. Évekkel később sejtette meg a mögöttest.
Szigeti Tamás: Pikánymedve
Nagyszerű hely volt az ovi, egy nagy park közepén, kedves óvó nénikkel és óvodástársakkal. Talán csak J. Andrist nem kedveltem igazán. Ő ugyanis – máig feltáratlan okokból – érkezés után minden reggel egy kicsit megvert. De aztán rögtön jött a reggeli, mondjuk vajas zsemle és kakaó.
Zsubori Ervin-Tenke István: Ágoston az árticsóka
Történet Ágostonról, aki kemény elhatározásra jutott a napi menüt illetően.
Tenke Máté: Angolos távozás
Csakúgy, mint az utazásoknál, az étkezések között is van olyan, amit a társaság tesz igazán emlékezetessé. Klasszikus példája volt ennek egy Birminghamben elköltött búcsúreggeli.
Pleszkán Orsi: Nagymamám buktája, újragondolva
Egy tavaszvégi emlék íze utáni vágy volt a mozgatóerő: hónapok óta készültem, hogy elkészítem az Arnolfini Gasztro Fesztiválon kóstolt darált húsos kelt kalácsot.
Hoffmann Tamás: Kenyérlesen
Hihetetlenül hangozhat, de őseim földje a hasamnál fogva (is) ragadott meg és csábított vissza. Egészen pontosan egy szezámmagos és egy lúgos zsömle alakjában materializálódott a kísértés, 1983-ban, Stuttgartban.
Zsubori Ervin: Éhség
Unom a valóságot! Játszani szeretnék! Fejjel menni az előszobafalnak! mondta Z, majd nagy lendületet vett, és leszegett fejjel nekirohant az előszobafalnak, az ajtó és a fogas között.
Ferber Katalin: A csodálatos tófu
A világon a legfinomabb, szójababból készült tófut ma is Japánban készítik – sok évszázada, kicsi, családi műhelyekben; legfeljebb a darabolást, csomagolást gépesítették, ezért olyan finom.
Torma Cauli: Afinata
Az Afinata román áfonyalikőr. Ez persze így nem teljesen pontos, hiszen van hivatalos és házi verzió is. Én akkor vettem először egy adag házit a lányom megrendelésére, amikor bőrművesekkel tanulmányúton voltunk egy szűcsnél Gyimesközéplokon.
Kölüs Lajos: Fűszerillat
A szív fűszerét nem maga választotta. A Holt-tenger partján nyaralt, egy zsidó fiú vette rá, hogy kóstolja meg a kardamom fűszert, elég, ha csak rágcsálja. Belement a játékba, és máig nem tud lemondani róla.