Draskovich Edina: A forma kedvéért
Na, hát a konyhai formatervezőknek aztán igazán könnyű! Csak rápillantanak a „modellekre” és már jön is az ötlet.
UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Na, hát a konyhai formatervezőknek aztán igazán könnyű! Csak rápillantanak a „modellekre” és már jön is az ötlet.
A képzeletbeli trón tetején a kelt tészták (kőttíszták) ültek. Nagyanyám mestere volt ezek elkészítésének, talán kényszerűségből is. Parasztcsaládban nőtt fel, ahol emberemlékezet óta, kemencében sütötték maguknak a kenyeret.
Az egyik kedvenc édességem az anyukám készítette szülinapi csokitorta, amelyet szintén saját készítésű cukorgalambok díszítenek, pirosra festett kis csőrükkel.
Amikor egyidős lettem a Gyermekvasút pályasebességével, egy szelet jó Sacher tortával jutalmaztam magam.
A hozam gyér, a kereslet nagy, ezért a szemfüles vadász igyekszik májusig beszerezni az éves készletet, melyből fantasztikus köreteket, levest, főzeléket készít.
Lehet bármilyen ünnep, hétvége, esküvő, a csapat mindig összeáll.
Az a megtiszteltetés ért, hogy az Arnolfini házaspár személyesen tett látogatást hajlékunkban, azaz Recsi cicánál és lelkes gazdájánál.
Gyerekkori kedvenc ételeim az ízen, illaton kívül emberekhez, helyzetekhez kapcsolódnak. Ott van például a krumplis nudli édes morzsával és porcukorral. Ez azokat a ritka ünnepeket idézi, amikor vidámság volt, és a Mama gyors mozdulatokkal, sorban egymás után sodorta a nudlikat; ez a mozdulat, és a keze emléke kötődik hozzá.
Néhány hete minden reggel ezt iszom a zöld tea után.
Mit tegyünk, ha hajnali ötkor váratlanul felébresztenek a kollégiumban? Keltsük fel az egyik szomszédunkat, és javasoljunk főzőcskézést aznapra.
A tavasz a kamra- és hűtőtakarítás időszak is. Fel kell készülni a közelgő befőzési szezonra, vagyis ki kell enni a maradékot a mélyhűtőből és a kamrából…
Az 1953-tól működő, nagy múltú Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdió hagyományosan minden év júliusában, különböző helyszíneken rendezte a nyári művésztelepeket. A rendszerváltás áldozatául esett közösség utolsó tíz évében (1985 és 1995 között), Fischer Ernő festőművész és stúdióvezető irányításával, Sopronban volt szerencsénk három hetet alkotni minden nyáron.