Hegyi Zoltán Imre: Déli teaház (Kitagava Utamaro sorozaton kívüli metszete)

hat híres szépség
arcának adtam kontúrt –
lennél hetedik?

*

szépséges, híres
Edó hat szilvavirágát
öleltem – s lám
most egy pillangónak
könyörgök, itt, lenn délen…

*

teaház lánya –
nyakad ívén tea-gőz
párája reszket

*

teaház lánya –
őrizd még nyakad ívén
tea-gőz vágyam

Kitagava Utamaro az egyik (talán a) legnevesebb portréalkotója a japán fametszet gazdag világának. Az egyik leghíresebb sorozata, az 1769-ben nyomott Hat híres szépség, okubi-e formában (az arc a szokásosnál erőteljesebb előtérbe helyezésével) készült, és Edó hat legszebbnek tartott teaházi gésáját és szolgálóját ábrázolta, köztük Ohisát, a Takashima teaház lányát (aki a kor egyik legkedveltebb modellje volt), valamint Okitát, a Naniwara-házból (Utamaro kedvenc modelljét, akit számos alkalommal megörökített). Ez a metszet viszont sorozaton kívüli – és meglehetősen pontatlan címadással bír, hiszen Edóban számos teaház helyezkedett el a déli városrészekben. A szolgáló kimonója szegényesebb, mint a sorozaton látható nőké – bár a tartása a metszet beállításában legalább annyira előkelő és kifinomult.

Persze bőven lehet, hogy ezen a metszeten is Okita szerepel, csak mintegy inkognitóban – már a rendelet után, amely megtiltotta a metszeteken a teaház gésáinak néven nevezését. Utamaro sorozatának második nyomása ezért lett a Hat költő hat híres szépsége – mindegyik a kor egy híres verselőjéhez rendelve… S talán azért is inkognitóban, mert az ábrázolás provokatív: az üres csészével távozó lány néz vissza rajta a vendégére – a szeretkezés után…

Kitagava Utamaro Déli teaház (Southern Teahouse) című, dátumozás nélküli metszete az Art Institute of Chicago gyűjteményében található; az illusztráció forrása: artic.edu