Nyugdíjazásom óta a magánéletünkre szorítkozik a szendvics-dizájn, kirándulásokra visszük magunkkal az esztétikus és gusztusos remekműveket. A minap például kiruccantunk a Kánaánba.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Petrőczi Éva: Señor „Nesquick” – az Őrségben
Tóth Gábor Ákos könyvei nem csak szórakoztatnak, de tanítanak is. Olykor még „gasztro-komparatisztikai” epizódokkal is szolgálnak.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #21 – A kiadói névnapok meséje, avagy utunk a sóletig
Fel nem tudom már idézni, mikor hívtam meg a társaságot sóletra, de szokás, hagyomány lett belőle. Szerették – ennek csak egy hátránya volt: nem engedték, hogy mást főzzek, pedig ugye az ember mutatná, mi mindent tud jól főzni, mert az ember hiú. De: sólet, sólet, sólet.
Gulyás Dénes: Oh Yeah
Éppen a pirítós sarkára kentem kevés sajtot, a sonkából egy darabkát a villára, s azon törtem a fejem, hogy elsőként a sonkát, a sajtot vagy a szőlőszemet illesszem-e nyelvem hegyére, amikor felcsendült a tévében a What a Wonderful World.
Kákonyi Lucia: Piacozós gyomai szombat
Feltétlenül menj el, de tartsd be a piacjárók szertartását. Szombaton menj, ne szerdán, reggel hét és nyolc között, Unicum, lángos, sör kombóval kezdd! Ki ne hagyd! A lángost, ha szemben állsz a bódékkal, a bal oldalitól vedd; az nem olajos.
Fényes István: Itt van a jó káposzta
A töltött káposzta a lakodalmi menü csúcsa, az est megkoronázása. A gyomorra is ráfér már ilyenkor egy kis karbantartás, mert az alkohol időközben leolvasztotta annak természetes védőbevonatát, ideje megalapozni a további iszogatásnak, és erre legalkalmasabb a töltött káposzta, melyet akár lakodalmi munkavédelmi eledelnek is tekinthetünk. Már persze, ha jó az a káposzta.
Gergely Tamás: Gordiuszi csomó, avagy vacsora egy bukaresti kínaiban
Szilágyi Varga Zoltán megígérte: ha elérem azt, hogy közöljék a reprót, meghív a kínai vendéglőbe.
Pető Tünde: Egy feröeri ebéd margójára
Elérkezik egy mély völgybe, egy kerek tó partjára, ahol térképe szerint egy étteremnek kellene rejtőznie, de nem talál semmit. Csak egyetlen emberrel találkozik, aki a tó partján készülődik horgászni, tőle érdeklődik az étterem felől.
B. Tomos Hajnal: Zsíros kenyér mustárral
Lehet, kissé naivnak néztek, ha azt mondom, hogy minden évben, amikor mi, szanaszét szóródott magyarok az új búzát és kenyeret ünnepeljük, nekem azok a réges-régi nagy szeletek jutnak eszembe, melyeket gyermekkori pajtásom minden reggel jó vastagon megkent disznózsírral.
Petrőczi Éva: Csigerfalvi kalandozások
A magyar címén Második otthonunk abszolút főszereplője egy dél-angliai almáskert, s a terméséből igazi műgonddal, mondhatni, művészi érzékkel erjesztett „cidre”.
Berka Attila: Miféle élet, miféle program ez
Ülsz a kávézóban, hallgatod a zúgást, vendégek mindenfelé, körbenézel, olvas-e valaki könyvet, nem, pedig ez egy olyan hely, ahol a falakon polcok vannak, a polcokon különféle könyvek, le lehet emelni őket…
Gulyás Dénes: Szüret
Lassan itt a szüret ideje. Amikor a szikrázó őszi hajnalon az emberek a dűlőn, puttonnyal a hátukon róják a sorokat, s a présháznál terített asztal roskad a tisztességes, parasztos enni- és innivalótól.