Ezt a csaknem 1500 oldalas regényfolyamot azért merészeltem kulinárpentalógiának elkeresztelni, mert a regény főszereplői az ízek révén vernek gyökeret itthon.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Stegbauer Tibor: Spenót a tálcatologatóból
A tálcatologató a mai Petőfi utcában volt. Arra már nem emlékszem, hogy akkor milyen hazafias megnevezése lehetett. A lényeg, hogy a neoncsövekre ragadt rengeteg légypiszoktól s cigarettafüsttől egészen családiasnak tűnt a környezet.
Székely Ervin: A virşli háziasítása
Több mint harminc évvel ezelőtt volt alkalmam a brádfalvi autóbusz-állomáson virşlit enni. Egy füstölgő bádogbódéban árulták, s mintegy félórás sorban állás után, barna csomagolópapírban nyomta a kezembe.
Lackfi János: A levespusztító hadsereg
Történt ugyanis ötven évvel ezelőtt, hogy dédnagymamám egy Nagyberki nevű kis faluban diófát ültetett a ház udvarára. Diófának lenni kell a kertben, először persze évekig nem terem, utóbb viszont nekiiramodik, és tápláló csontkobakokkal potyogtatja tele maga körül a gyepet.
Ránki Júlia: Íziszup
A sarki kisgépboltba épp porszívózsákért mentem, amikor megakadt a szemem a kirakatban a henger alakú füles roboton.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #12 – A megszeretett túrós csusza meséje
Túrós csuszát étteremben ettem később, már jócskán felnőttkoromban – kíváncsiságból rendeltem, mert annyit emlegették –, és azt a „langyos tésztára kevés hideg túrót morzsolunk” ételt köszöntem szépen, nem kértem többet. Aztán egy este…
Berka Attila: Kikéred a hosszúkávé külön hideg tejjelt
Kikéred a hosszúkávé külön hideg tejjelt, alig múlt dél, szinte senki nincs a helyen, a lány kényelmesen, ráérősen szolgálhat ki, és mégis, beleönti a hideg tejet a kávéba, te meg állsz, várod a kicsi kancsót, a pici kiöntőt, a lány meg a pénzt.
Ránki Júlia: Életem kávéscsészéi
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Faragó József: Kertek és teraszok
Ma nyitnak a prágai sörkertek és a dalmát kávéteraszok. Hogy mi a közös bennük? Az újság és a foci. Ma mindkettőért külföldre kell menni.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #11 – Az első kocsonya és a nyílt bírálat meséje
Álltunk a konyhában, kinek-kinek a kezében a tányér. Péter villáján az első falat még úton volt a szája felé, mikor megszólalt, és azt kérdezte: Tudod, mi a baja a te kocsonyádnak?
Petrőczi Éva: „Apostoli utódlás” – egy burgundiai vendéglőben
Az Apám receptjei című könyv történetében a Virágos Állomás nevű vendéglőben él és főz apostoli elszántsággal és küldetéstudattal a tulajdonos-főszakács, Henri úr, aki legalább ilyen elszántan harcol azért is, hogy egyetlen, félárva fiából, Julienből, aki zsenge kora óta a főzés, sőt, az étel-alkotás rabja, ne szakács legyen – hanem mérnök.
Stegbauer Tibor: Sanyi szalonnája
A szalonna nem lehetett sokkal vastagabb, mint a bükkfából hasított, s kézvonóval simára húzott lapítódeszka, de sarkai nem voltak megcifrázva. Még látszott rajta a böllér pálinka után sóvárgó, meglebbenő keze nyoma.