Nagyi megáldja az ételt a templomi urnából merített szenteltvízzel, egyenlő gerezdekre vágunk egy ropogós Jonatán almát, mindenki kap belőle, ennyien vagyunk, összetartozunk, ez a mi famíliánk, áldás-békesség szálljon rá. A teríték remek, misztikus és egyszerű, ahogy az a bácskai parasztoknál szokás.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Barbély Virág – Székelyhidi Zsolt: E-100 Mufftorta
Felfedeztem egy tortát, amiről azonnal a Spanyolnátha Téli Kertfesztiválja jutott eszembe, ugyanis ez egy hidegkedvelő mussztorta. Kiválóan tart mínuszban. Sőt. Könnyen Schiele-síthető. De ha már Egon Schiele-nek köze van egy tortához, akkor az többé nem mussztorta. Onnantól mufftorta.
Bábel Antónia: Tyúkhúsleves
Dédimamám tyúkja, a kertből való krumpli, a répa és a zöldség a fűszerekkel együtt olyan tökéletes lágy harmóniává olvadtak össze a régi sparhelton, amely gyermeki lelkembe örökre beleoltotta a húsleves iránti rajongást. Soha olyan sárga zsírfelhőket nem sikerült csalnom a leves felszínére, mint azok voltak.
Font Katalin: Az első olasz pizzám
Érdekes, hogy kint úgy tartják, a dimbes-dombos pizzatészta már eleve Olaszországot jelképezi. Hiszen van bemélyedés, azaz völgy, van nagyobb dudor, vagyis hegy, és a szélén, a legsimább pontjánál pedig a ott a tengerpart…
Bauer Barbara: „Jó volt!”
És akkor végre megszólalt a mama. Megtörölte a szája sarkát a keze ügyében lévő kendőjébe, és csak annyit mondott, „Jó volt!”, majd felhajtotta a maradék kávét is, és folytatta: „Nem baj, hogy az öregnek nem kellett ilyeneket ennie”.
Székelyhidi Zsolt: Feketét falók
Ez a feketefeszt, de hát egy tucat étel és ital kevés fesztezni, gondoljuk magunkban, ez egy ínyenc kiállítás, egy magasztos feketeség, magas hőfokon, ahol a barna barnábbnak tűnik, a világos mélysötét. Exkluzív riport az első budapesti Black Food Festivalról.
Bábel Antónia: A Limonádé-sziget
Ínyenc kapitány és bandája éppen a Madártej-tengeren hajókázott, amikor a kapitány megszomjazott. – Limonádét ide, de azonnal! – kiáltotta le a szakácsnak a kormány mögül. Ínyenc kapitány kedvenc itala ugyanis a limonádé volt, de nem ám cukorral, hanem kizárólag mézzel és frissen facsart citromlével. A kapitány kegyetlen haragjával kellett szembenéznie annak, aki másképp készítette. (Részlet egy készülő meseregényből.)
Kákonyi Lucia: Magashegyi termosztea II.
Próbálom megőrizni a napsütéses kora reggel nyugalmát, a mély csönd pillanatait. Jutalomnap. Olyan, amire mindig vágytam. Kizárólag az enyém. Ülök a teraszon, egymagam. Élvezem a négyezresek paradicsomát, a gleccserek csendjét meg a termoszteát.
Kákonyi Lucia: Magashegyi termosztea I.
Beszűrődik a hajnal a kantinba, szállingózik a hó, szürke homályba vonultak a hegyek, nem látni az apró részleteket. A pult végében méretes műanyag tartályokon ákombákom fekete betűk: tea, kávé és termosztea. Az utóbbiból a reggeli részeként megtölthetjük a termoszt, mérettől függetlenül. Rajtam kívül senki sem hozott termoszt.
Kákonyi Lucia: Elmulasztott ízek a Pálos 70-en
A Gellért-hegy Sziklakápolnájától Márianosztráig – átélt, de főképp elmulasztott ízekkel fűszerezett benyomások a Pálos 70-ről, ami valójában 74,1 (plusz az eltévedések).
Bauer Barbara: A frissen sült kenyér illata
„…a templom után, az akácos végén feltűnt a fehérre meszelt podsztyenás kis ház, előtornáccal, zöld fakerítéssel. Kéményéből még most a nyári melegben is füst gomolygott. – Nagymama kenyeret süt – sóhajtott Misi éhesen.
Draskovich Edina: Egy maratoni hétvége
Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a megérzéseire. Merüljön el Saját levében, szedje elő a legjobb recepteket, keverje bele ezekbe saját tapasztalatait, a menütervezés gyönyörűségét követően pedig hideg fejjel, számító módon állítsa össze a bevásárlólistát.