Volt, aki csak egyszer jött be, aztán soha többet, más visszavágyott. Mi, ez utóbbiak, mint titkos idegenforgalmi látványosságot mutogattuk a Vichmann kocsmáját külföldi vendégeinknek, akik hitetlenkedve konstatálták, hogy ilyen még létezik. A törzsközönség jól ismerte egymást, szenteste 8 után rendre itt gyülekeztünk.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Faragó József: Kúl kaja Szlavóniában
Jó hurkát a palócoknál lehet enni, jó májasat a Bácskában, véreset a dunántúli sváboknál. Kolbászban vitán felül a magyar Alföld a legerősebb. Hogy mit keresünk ezek után Szlavóniában? Egyértelmű, hogy a kulent, vagy bennfentesen szólva: kulint.
Draskovich Edina: Enni Franciaországban
Franciaországban enni: turistapróbáló feladat, hiszen az utazó bioritmusa jelentősen eltér a bennszülöttekétől. Harcolni kell az idővel, küzdeni a nyelvvel és hadműveletnek beillő stratégiát építeni a napi élelembeszerzés köré, miközben a gasztronómia édes otthonában vagyunk, azon belül ha éppen Lyonban, akkor meg egyenesen annak fővárosában!
Veress Tamás: Lassing
Az első délutánok egyikén testes osztrák sörtől elnehezülve lógattuk a lábunkat panziónk teraszán. Hatalmas nyugalom ereszkedett az alpesi tájra. Már kezdtük azt hinni, hogy itt megállt az idő, mikor mozgolódás támadt a völgy túlsó oldalán.
Bauer Barbara: Barhesz
– Azt hiszem, eleget pihent a tészta – állt fel és húzta ki a köténye zsebéből a konyharuhát. Katalin és Hanna pedig követte a konyhába. / – Már most milyen jó illata van – jegyezte meg a kislány, amikor leemelte a kendőt a vájdlingról. / – Bizony – bólintott Ilonka néni, és elővett egy régi, kopott deszkát, meghintette liszttel, és ráborította a tésztát. – Most pedig megtanítalak, hogyan fonj barheszt.
Draskovich Edina: Inni Franciaországban
Franciaországban inni: mi sem könnyebb feladat a turista számára! Elég, ha rápillant a helységnévtáblára: Cognac, Champagne, Médoc, Calvados, Bordeaux, Chartreuse, Chardonnay – és menten az italhoz nyúl.
Bauer Barbara: Ehető tányér
A kenyérsütéshez nincs is szükség másra, mint egy kemencére, lisztre, vízre, sóra. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor a kész élesztőt is mellőzhetjük, és készíthetünk igazi kovászt. És persze nem csak kenyeret süthetünk, hanem például ehető tányért a levesünkhöz…
Lieber Erzsébet: A kaposvári Resti főpincére
A nagyapám, Lieber Ferenc, a kaposvári Restiből ment nyugdíjba, főpincérként. Fantasztikus ember volt, szerette az embereket, a munkáját, élt-halt a családjáért, és értünk, az unokákért. Van egy fotó a Restiről, a képen a három férfi közül ő a jobb oldalon álló.
Bibók Bea: Húsvétvasárnapi reggeli, meglepetéssel
Az idén először, salátakrumpliból és lila hagymából készült majonézes krumplisaláta is került az asztalra. A körmös Judit receptje. Ültem előtte, csiszolta a körmöm, kenegette lakkal, majd szárította UV fény alatt, és a véget nem érő húsvéti menüről diskuráltunk. Juditéknál a lila hagymás, tocsogós krumplisaláta nélkül nincs élet, nincs húsvét.
Láng Eszter: Anyám, apám, a madártej és a liszt
Kora gyermekkoromtól ünnepnek számított, ha édesanyám madártejet csinált, és ráadásul a műsor, ami övezte, igen szórakoztató volt. Otthon úgy készült, hogy anyukám a levébe sűrítőanyagnak egy kis lisztet is tett, s amikor feltálalta, apám megkérdezte, hogy ugye nem tett bele lisztet.
Draskovich Edina: Báránykampány
A minap elmentem a piacon az egyik hentespult mellett és egy gyönyörű bárányoldalast pillantottam meg. Tettem még egy kört, hogy kiverjem a fejemből, de nem sikerült, ezért visszamentem és megvettem.
Abafáy-Deák Csillag: Vacsoravendégek spárgával
Az ebédlőasztalon nyolc teríték. Senki sem ül körülötte, ennivaló sincs rajta. Minden aprólékosan elrendezve, harmonikusan, a kék, fehér szín váltakozik. Az asztal fejénél állok, hátam mögött csukott ajtók. Kezemben kés, a teríték hiánytalan, látszik, hogy nem az asztalról vettem el, fanyelű steak kés, ami nagyon éles. Hegyes is. Nem dugom el, sőt, mutatom, szinte büszkén. Azt jelenti, hogy használtam. Vagy használni fogom, ha kell.