Elővettem a féltve őrzött ecetes tárkonyt, és az üveg aljáról belekotortam a maradékot a már majdnem kész ételbe. És elfogott a szorongás, honnan szerzek majd tárkonyt, ami a bablevesnek és a krumplilevesnek elmaradhatatlan tartozéka az én „zöld konyhámban”.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Sós Evelin: Mesetabletta #3 – Irigység és békacomb
Alsó tagozatban volt egy osztálytársam, akit mindenki irigyelt. Én is.
Petrőczi Éva: „Sajt, sajt, egerek…”
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.
Fényes István: A nyúl sonkája
Ma, nagyszombaton, négy órakor lesz a napszállta, tekintettel a kijárási korlátozásokra. Körül üljük az asztalt, aztán a házigazda kellemes húsvéti ünnepeket kíván, és egy ideig erősen koncentrálunk a tálakra, melyekben salátalevél-ágyon, szeletelve találhatók a finomságok.
Herpainé Márkus Ágnes: Húsmentes húsvét
Hát igen, a nagyböjt után húst magunkhoz vevő tavaszi ünnep viccesen hangzik, ha már nem eszünk állati dolgokat. De most, a világjárvány második tavaszán, rettentően vágyom arra, hogy minden pillanatát kiélvezhessem az ünnepnek. Így aztán készítettem egy adag szejtán sonkát.
B. Tomos Hajnal: Az a jó öreg Frank kávé…
Az ötvenes-hatvanas években született generációk csak hírből hallottak a fényes szemű kávébabokról. Helyettük ott volt a minden szükségletet kielégítő Frank kávé, mely persze nem a „népi hatalom” találmánya volt, de nagyszerűen lehetett vele pótolni az akkoriban igen ritka külhoni „feketelevest”.
Stegbauer Tibor: Mikor elárvultunk apámmal
Egy napon azt vettük észre, hogy mindketten árván maradtunk. Apám asszony nélkül, én pedig anya nélkül. Három napig csak bőgtünk.
Petrőczi Éva: A magyar Provence ízemlékezete
Igaz, lassan hét éve annak, hogy Erdélyi Z. Ágnes varázslatos és igaz balatoni „kulinármeséi” és Szalontai Ábel táj- és ételfotói közös albumba rendeződtek, mégsem elkésett és időszerűtlen röviden bemutatnunk ezt a klasszikus értékű, szépséggel, bölcsességgel, életszeretettel, továbbá a nemes ételek és borok szeretetével teli könyvet.
Gergely Tamás: Ha Tűzföld, hát…
„Tudod mit, mondta, adok nektek egy receptet egy olyan ételről, amit a Tűzföldön készítenek. Mert én onnan származom.”
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #42 – Pirító
A kicsi lakásban, ahova költöztem, a nyolcvan centiméteres munkalapon – a csöpögtető tálca és a fűszertartó tégelyek mellett – már nem fért el sehogy sem a kenyérpirító, ezért a villanytűzhely hátsó nagy főzőlapjára raktam, hiszen sosem használok egyszerre három lapot.
Noth Zsuzsánna: A vérkorbácsoló hűtő
Kedd reggel, ahogy nyitottam a hűtőm ajtaját, tőből kiszakadt. Jobb kézzel függőlegesen megtámasztva az ajtót, ballal kikaptam a polcról a párizsit. A reggelim szikkadt kenyérre és öt szelet párizsira korlátozódott…
Lackfi János: Falat
Mit jelent magyarul „bekapni egy falatot”? Egy hordó aranyló húsleves, fél mázsa rántott hús, petrezselymes krumpli rogyásig, pacalpöri nagy lavórral, öt-hat tepsi csirkecomb (…). Nos, németül nem ezt jelenti.