A halpiac mellett, a csatorna partján, volt egy kis kiülős étterem, azt hiszem, Madonna volt a neve. Oda ültünk be a férjemmel.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Sárkány Viktória: Érlelt vágyak
Újabban elkezdtem érdeklődni a befőttesüvegekben eltett ételek világa iránt. A vágy tárgya nem más, mint a pácolt camembert, anyakönyvi nevén: nakladany hermelin – merthogy cseh a lelkem.
Barti Magdolna: …az illatát
Hallom a hűtőajtó tompa puffanását, ahogy kattan és enged a konyhaszekrény ajtaján a mágnes, tömött papírzacskó tompa zörgését és a kanál kaparászását a fémen.
Petrőczi Éva: Osztrigaóda
Találkozás a párizsi osztrigával: szerelmi viszony egy tökéletes étellel – eredetiben így hangzik Mireille Guiliano új könyvének címe (borítójára nálunk ez került: A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa), de az sem fog csalódni benne, aki életében egy árva osztrigát sem engedett le a torkán.
Mörk Leonóra: Étcsoki és mackónadrág
Gyerekkoromban két nagy vágyam volt: hogy én is ugyanolyan mackóruhát hordhassak, mint mindenki más, és hogy engem is ugyanúgy hívjanak, mint mindenki mást.
Ferber Katalin: Együnk japán tésztát!
Néhány éve szélsebesen terjedt a Kínából elindított „hír”, amely szerint Marco Polo, miután sokféle kínai tésztát evett, olyannyira ízlett neki mindegyik, hogy az olaszok ezen felbuzdulva csináltak spagettit. A hír szép, csak nem biztos, hogy igaz. Az viszont kétségtelen, hogy Kelet-Ázsiában, így Japánban is rengeteg tésztát eszik mindenki, mert gyorsan elkészíthető, könnyű étel, finom és sokféle van belőle.
Triceps: Jézus fia – Szabadka, 1966 (részlet)
Nyomorult tél. Nincs munka, kevés a tartalék dinár, élelem. Szépen vagyunk, de azért szépen vagyunk. Csak egy sovány, nyolcvankilós húsdisznót vágtunk, felesben a rokonokkal.
Ferber Katalin: Japán finomságok – a miszó
Az év vége Japánban is az ajándékozás időszaka, s gyakran előfordul, hogy ismerősöknek, rokonoknak csinos kis fahordókban miszót küldenek. Hűtőben nem szabad tárolni, mert a fermentáló gombát a túl alacsony hőmérséklet elpusztítja, de nagyon sokáig eláll anélkül is.
Szikra Renáta: Középkori vitamin
A nagyon egyszerű aprósütemény titka az, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz „melegítő” fűszereket: fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, ami a hideg reggeleken (képzeljük magunkat egy középkori kolostor cellájába, és örüljünk nagyon, hogy ma sem ott ébredtünk) „erősíti az idegeket, elűzi a fáradtságot és a borús gondolatokat”.
Ferber Katalin: Áldott és áldatlan
Évtizedekig tartottak egykori városomban, Budapesten, azok a karácsonyok, amikor tanácstalanul toporogtam otthon, aztán még tanácstalanabbul néztem a lökdösődő embereket a piacon, a boltokban. A karácsony nekem azt jelentette, hogy legalább egy hétig nem tudok senkivel találkozni, minden zárva, huszonnegyedikén korán leállt a tömegközlekedés is, ha valahova elmentem, onnan gyalog kellett hazamennem.
Falcsik Mari: Mit eszünk Leonardón?
Volt szerencsém a most elköszönő esztendő zömében együtt időzni Leonardo da Vincivel – és mondhatom, remek társaság! Míg Walter Isaacson hatalmas lélegzetű, kimerítő alaposságú élet- és pályarajzát fordítottam, az ehhez végzett kutatásaim során rengeteg érdekességre bukkantam.
Triceps: Tízezer karácsony (részlet)
Nagyi megáldja az ételt a templomi urnából merített szenteltvízzel, egyenlő gerezdekre vágunk egy ropogós Jonatán almát, mindenki kap belőle, ennyien vagyunk, összetartozunk, ez a mi famíliánk, áldás-békesség szálljon rá. A teríték remek, misztikus és egyszerű, ahogy az a bácskai parasztoknál szokás.