Mint egy bolyba, szorgalmasan, / apránként lett összehordva / hét határról minden jó, / mert hiszen ez: Hangya-bolt!
Category: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Petrőczi Éva: Egy ízes-színes kulinártetralógia nyitánya
Bevallom, pár órával A szép élet álma című első kötet befejezése után már alig várom, hogy megjelenjen a Dallmayr-sorozat folytatása, a Megvalósuló álom című második kötet is.
Szentmiklósi Tamás: Hórukk születésnapra és Anyák napjára
A bárszekrényben mindig volt egy üveg viszki is, amelyet tőlem kapott egy-egy jeles napon, naná, hiszen a viszki volt a gyengéje. Az ő szemében a viszki a jólét szimbóluma volt…
Gulyás Dénes: Mínusz 15
Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól.
Halmosi Sándor: A vietnámi konyha dicsérete
Vietnámba érkezésem után az első naptól helyreállt az emésztésem, úgy éreztem magam 8 napig, mint itthon, amikor évente kétszer böjtölök, vagy tisztítókúrát tartok. Ott a tisztítókúra maga a friss, vitamindús étel.
Cselenyák Imre: Thaiföld ízei #2 – A piacozás élménye
Thaiföldön az ember megszereti a piacozást, mert olyan színes kínálatban, emberi szívélyességben van része, amit soha meg nem tapasztal az otthoni vásártereken.
Szentmiklósi Tamás: A hölgy a pokolban is hölgy
A megálló, ahonnan busszal eljuthatnánk a Belvárosba, elérhetetlen távolságban, és két sarok még az étterem is, amely szóba jöhetett volna, ám mire odaérünk, bőrig ázunk. Az egyetlen menekülési útvonal a szemközti harmadosztályú krimóhoz vezetett.
Petrőczi Éva: A „csigakaticától” a birsalmasajt-csigáig
Legalább harmincöt éve annak, hogy csemetéimnek, már nem is tudom, honnan, egy egészen különleges kis szélhárfát hoztam ajándékba, amelyen egyértelműen egy csiga formájú kis test hordozta a három csengettyűt, de nem ám akármilyen, hanem katicásan pöttyös.
Cselenyák Imre: Thaiföld ízei #1 – Tűnődés a thai étkezési kultúráról
Hónapos thaiföldi tartózkodásunk alatt már kialakult némi fogalmam e távol-keleti ország gasztronómiáját illetően, amúgy európai-magyar szemmel, de megértő szellemben. Hajlandóak voltunk mindent megkóstolni, amit tapasztaltabb vendéglátóink ajánlottak.
Jeszenszky Zsuzsanna: Római vacsora
Fulvius Quarto elátkozta a pillanatot, amikor szakmai önérzete fogadásra kényszerítette Róma második legjobb szakácsával. És veszített. Kénytelen volt hát a conviviumot egy kereskedőnek és vendégeinek elkészíteni. Ő, aki még Nerva császárnak és szenátoroknak is főzött.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #16 / Portói porciók 4 – Avo Arnaldo
A zongorából és a tányérok mintájából arra következtetek, hogy esténként szerelmespárok kedvenc találkahelye lehet, legalábbis őket célozzák meg, hogy látogassák az éttermüket.
Szentmiklósi Tamás: Egy úrinő felemelkedése, avagy Mamó bejglit süt
Aztán megszülettem, éltük a szerény életünket a szűk lakásban, jól megvoltunk, csak egyvalami hibádzott: Mamó nem tudott főzni, mosni, vasalni, varrni stb. Honnan a csudából tudott volna?