Sokan próbálják újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne.
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Cseri Dóra: Kocsonyák a kifutón
Ez már a tizenharmadik Kocsonya Szépségversenyen volt… Badacsonytördemicen, a Faluházban.
Falcsik Mari: Barátság
Nem panaszkodtam a diétára még a legszűkebb baráti körben sem, de napok óta vágyakoztam arra, hogy nekem is legyen valami pogi vagy ilyesmi, amit én is megehetek, ha délután eszembe jut bekapni valamit…
Sós Evelin: Vacsora Velencében
A halpiac mellett, a csatorna partján, volt egy kis kiülős étterem, azt hiszem, Madonna volt a neve. Oda ültünk be a férjemmel.
Bányai Ervin: Főzzünk agilisan, avagy bevezetés a projektmenedzsmentbe
Meglehet, sokan még nem ismerik közelebbről, de a cégvilágban hódít az agilis projektmenedzsment. Hogy mi is a lényege, és mi különbözteti meg a klasszikus módszertől, igazodva a hely szelleméhez, világítsuk meg egy konyhai példával. Már csak azért is, mert agilisan projektet vezetni épp oly művészet, mint a főzés.
Sárkány Viktória: Érlelt vágyak
Újabban elkezdtem érdeklődni a befőttesüvegekben eltett ételek világa iránt. A vágy tárgya nem más, mint a pácolt camembert, anyakönyvi nevén: nakladany hermelin – merthogy cseh a lelkem.
Petrőczi Éva: Osztrigaóda
Találkozás a párizsi osztrigával: szerelmi viszony egy tökéletes étellel – eredetiben így hangzik Mireille Guiliano új könyvének címe (borítójára nálunk ez került: A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa), de az sem fog csalódni benne, aki életében egy árva osztrigát sem engedett le a torkán.
Mörk Leonóra: Étcsoki és mackónadrág
Gyerekkoromban két nagy vágyam volt: hogy én is ugyanolyan mackóruhát hordhassak, mint mindenki más, és hogy engem is ugyanúgy hívjanak, mint mindenki mást.
Sós Evelin: Varga bácsi cukrászdája
A torta, amit karácsonyra kaptunk, a Ráday utcai Nándori cukrászdában készült. 1957-től működnek, a mostani tulaj, Nádori László nagybátyja alapította, a Varga bácsi.
Petrőczi Éva: Egy új gasztrokönyv apropóján
Scur Katalin könyvében a számtalan szeretni való és meggyőző „főzőcskézzünk együtt!” epizód arra nevelheti a felnőtteket, hogy a munkába érdemes bevonni a család gyereknépét is.
Ferber Katalin: Együnk japán tésztát!
Néhány éve szélsebesen terjedt a Kínából elindított „hír”, amely szerint Marco Polo, miután sokféle kínai tésztát evett, olyannyira ízlett neki mindegyik, hogy az olaszok ezen felbuzdulva csináltak spagettit. A hír szép, csak nem biztos, hogy igaz. Az viszont kétségtelen, hogy Kelet-Ázsiában, így Japánban is rengeteg tésztát eszik mindenki, mert gyorsan elkészíthető, könnyű étel, finom és sokféle van belőle.
Varga Marina: Gasztrotúrán a kimondhatatlan nevű ételek hazájában
Ha valaki egy kimerítő kaukázusi túra során betér egy grúz vendéglőbe éhségét és kulináris kíváncsiságát csillapítani, akkor igen nehéz helyzetben találhatja magát. Hiába vannak ugyanis a grúz ételek nevei a honi ábécén kívül latin és cirill betűkkel is feltüntetve az étlapon, elég könnyű elveszíteni a fonalat a phkhalik, themalik, khinkalik, lobianik és badrijani nigvzitek között.