B. Tomos Hajnal: Rendhagyó gasztroirodalom
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.
Lokalizációs tagolású menü
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.
Utolsó izraeli vacsoránkon hagyományos palesztin ételeket költöttünk el. Egyszínű kék papírterítővel leterített hosszú asztalra hordta ki a mesterszakács óriási tálakban a fogásokat.
Finom szendvics ízléses zacskóban, amin nemcsak az uzsonna tartalma van feltüntetve, hanem általában kézzel írva a dátum is. Esetenként pedig a dátum mellett egy szív…
Először a szerelmi láznak tudtam be, mikor egy teljesen jelentéktelen külsejű édes kenyérféleségbe beleharapva azt éreztem, hogy „ó édes istenem, ez egy mennyei manna”…
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.
Jóízű döntetlen.
Nem sok a fél, kis méretű paradicsom, a mellékelt fotó talán bizonyítja, viszont az íze – ezért mesélem el.
Karolinska kórház, Stockholm, június 6-a. A tálcán, amelyiken az ebédem hozzák, kis meglepetés szerénykedik, egy szelet eperlekváros tekercs, amibe egy miniatűr papírzászlót szúrtak.
Nem jött szembe Nápolyban…
Ül az asztalnál, a sarokban, mindig ugyanazt eszi: falusias húslevest, utána rántott húst krumplipürével és uborkával, lehetőleg, ha van, kovászossal. Mellé nagyfröccsöt iszik, illetve nagyfröccsöket.
Hosszú sétákra készülve.