Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak.
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Ligeti Zsuzsa: A sercli dicsérete
Eleinte nehezen találtam el a tészta keménységét-lágyságát. Mennyi ideig kell keleszteni, dagasztani… Az elmúlt években azonban tökélyre fejlesztettem a kenyérsütést.
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”
Zsubori Eszter: Konyhaközeli élmények #2 – Palacsinta
Hogy kerül banán a Marsra? Vagy mogyorókrém a Holdra?
Varga Marina: A perui konyha titkai #3 – az őslakosok étkei
Peru rengeteg élelmiszernövény őshazája, például a krumplié, a paradicsomé és a kukoricáé, amelyek elképesztően sokféle változatban, színben és méretben teremnek arrafelé, s ez az őslakosok konyháját is meghatározta.
Jolie Dober-Vanya: Hálaadás napi vacsora, magyar beütéssel
Los Angelesben csütörtök éjjel van, és mi túl vagyunk a hálaadás ünnepen, amely az egyetlen nap az évben, amikor egész nap sütünk-főzünk, mégpedig tradicionális amerikai hálaadás napi ételeket – egészben sült pulykával és minden hozzávalóval.
Brückner Gergely: A fiúk és a fánk
Tízéves ikerfiaink nemcsak méretre és külsőre, de szokásaikat tekintve is teljesen különbözőek, ám mindketten rajonganak a szakácskodásért. Egyik hétköznap fantasztikus illatra és a nyitóképen látható látványra érkeztem haza.
Héjjas Emese: A kakaós csiga esete az önismerettel
Nemrégiben kakaóscsiga-evés közben hirtelen felismerésem támadt: már nem az vagyok, aki voltam!
Pető Tünde: Műhiba – avagy mire ügyeljünk a bundás káposztánál
A töltött káposztának a mi családunkban van egy másik neve is, nevezetesen a bundás káposzta. Az ízig-vérig magyaros étel ezt a nevét nagyobbik fiamnak köszönheti, aki kisgyermekként így nevezte el.
Zsubori Ervin: Százszorszép
Talán egyszer láttam kinyitva a varázslatosan szép, bonbonokkal teli dobozt – hogy vendégségben-e, vagy hozta valaki, arra már nem emlékszem.
Stegbauer Tibor: Vörösboros galambsült, reflektorfényben
Ma reggel jutott eszembe, nem sokan mondhatják el magukról, hogy sültgalamb-evésre ösztönözték volna őket a hetvenes évek hadseregében…
Székely Ervin: Ilona rizses csirkéje, avagy hozzájárulásom az irodalomtörténethez
Nádas Péter: Párhuzamos történetek. És felvillan egy snitt, amely a teljesen még el nem hagyott gyerekkor és a polgári miliő biztonságát idézi meg egy rizses csirke képében, amelyet a család bejárónője, Ilona készített.