Elmentem a NOR/MA pékségbe. Mert ahol kardamom van, ott én is vagyok. Virággal mentem el, de ő nem kért. Aztán megette a fele bucimat. Ezért mondjuk mérges voltam (nem tudja), de aztán kijelentette, hogy ezt meg kell sütnie neki is (ez kiengesztelt).
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Sárkány Viktória: Minden tej legszebb álma egy sajt
A tavalyi camembertes kalandjaink után idén gomolya-parenyica készítésre adtuk a fejünket – de most segítséget is igénybe vettünk.
Eugenia S. Lee: Mérges csirke, ellenméreg nélkül
A férjem, vonakodva bár, de evett belőle; a gyerek nem, ő azt mondta, inkább élne még egy kicsit… Én viszont – bízván az alkotásomban, meg az immunreakcióim amúgy is gyenge voltában – jól belaktam belőle. Másodikra már a férjem is rendesen szedett magának, gondolom látta, hogy még élek.
Tóth István György: Kis színesek, természetesen #2 – Zöldségkontrasztok
Részletgazdag egyensúly, két tányérra.
Ligeti Zsuzsa: 18 gyertya a tortán
A lányom nagy találmánya a felnőttségi és szülői eredményességi teszt, amelyet az épp felnőtté váló tölt ki a születésnapi buliján, miután elfújta a 18 gyertyát.
Petrőczi Éva: A gímszarvastól a rénszarvasig
Kis csokológia (és csókológia), 42. házassági évfordulónkra.
Gergely Tamás: Nyolc szem rizs – díszebéd Észak-Koreában
Romániában húztam le életemnek első felét, a kommunista diktatúrában, s amikor már elviselhetetlennek tűnt – legalábbis újságíróként – az az élet, menekültem. Az Észak-Koreáról szóló cikkek olvasása is ehhez kapcsolódik: nagyon sok hasonlóságot látok az akkori Románia meg a mai Észak-Korea között.
Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján
Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Kényszersült
Míg más ember malacot süt szilveszterkor, mi almát sütöttünk. Más ember tányérján a malacot meg ne kívánd!
Pál Gergely: Ízörökség a 20. századból – a Lakatos inas
A családi receptgyűjtemények egyike 1932-es születésű nagyanyám kerekded betűivel íródott, míg a másik, a korábban lejegyzett az ő édesanyjához köthető, aki 1904-ben jött világra. A „Lakatos inas” mindkettőben megtalálható.