Brassóban születtem és nevelkedtem, rokonaim a Székelyföldön laktak – úgyhogy számomra Magyarország a Kossuth rádió volt hosszú ideig, meg ha valakihez látogatók érkeztek, akkor a Pick szalámi és az ötputtonyos Tokaji, piros-fehér-zöld szalaggal a nyakán.
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #40 – Kések és bicskák
A kések listáját is nagyszüleim huszonöt centiméteres pengehosszúságú, pengevékony és pengeéles hegyes késével kell kezdenem, mert ez a több mint száz éves kés, a legrégebbi a családban.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #4 – Theth
Tiranában is sok jó kávéházat fedeztem fel, de igazi kedvencre mégis az Albán Alpokban akadtam.
Gulyán Dénes: Gyógyító szépség
Csak álltam és megigézve bámultam. Ritkán találkoztam ilyen szépséggel. Áradt belőle a természet, az egészség kalandra csábító illata.
Sós Evelin: Ribizli és Algéria
A hecsedlilekvárt annak idején a piacról beszerzett alapanyagból főztük otthon, ám a ribizlilekvárt teljesen mi hoztuk össze, az elejétől a végéig.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #39 – Vágódeszka
Nagymama öt centiméter vastag, negyven centiméter hosszú, örök időkre készített vágódeszkáját nem a kések vásták el, a szú rágja szitává évtizedek óta. Se kenyeret, se szalonnát, sem hagymát nem vágunk rajta.
Gergely Tamás: Fejem a jávort
Övikben a modern könyvtáron és a kikötőn kívül nem sok megcsodálni való van, viszont gazdag a vidéke turisztikai látnivalókban. Feltűnt nekem, hogy a várostól cirka ötven kilométerre létezik egy jávorszarvasfarm, ahol még a látogatók is fejhetnek jávorszarvasteheneket.
Noth Zsuzsánna: Kenyéren és vízen
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #3 – Jajce
A Balkánon ügyelni kell arra, milyen kávét kérünk. Törökországban török kávét, Görögországban görög kávét, Boszniában bosnyák kávét kell kérni, különben sértődés lesz a dologból. A kávék persze ugyanolyanok.
B. Tomos Hajnal: Mint a sült kolbász torma nélkül
Kisült a nagy tepsi finoman illatozó házi kolbász, amelyhez ugyebár – jó csángó (és nemcsángó) szokás szerint – ecetes, reszelt tormát szoktak felszolgálni. Az ám, de a kertünkből kiásott pár gyökér torma már rég elfogyott, némi puhára főtt disznócsülök társaságában. Nosza, eliramodtam a legközelebbi közértbe szétnézni.
Gulyás Dénes: Kacsadarka
Egyszer régen, faluhelyen, lakodalomra késszülő asszonyseregnél láttam, hogy a kacsát konyhakészen, egészben megfőzik. Nem teljesen, de közel teljesen. Utána aprították darabjaira, csak sózták, és be a kemencébe. Emlékezetes csodák kerültek ki onnan.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #38 – Fridzsider
Mi először egy batár nagy orosz fridzsidert vásároltunk. Szaratov volt a neve, ha jól emlékszem. Zakatolt veszettül. Esténként be kellett csukni a szobaajtót, hogy aludni tudjunk tőle.