Hegyi Zoltán Imre: Csendélet hagymákkal (Paul Cézanne, 1898)

„mindjárt, kisasszony –
elkészül a festmény…
készülhet a leves”

*

„megtenné, hogy
kiáll ebből a keze
mozdulatával gyűrt

teljesen spontánul épült
kompozícióból?”

*

gyorsan dolgozik
hiszen mindjárt elillan –
elfakul a fény

Hagymára borra kékre futja
a többi színre – a pirosra
asztal lapjára halmozott fény
nem fér árkus papirosra

rétegekből növelt sötétség
a hagyma földdédelgetett
fényrétegekből növelt íze
könnyfacsaró módon beteg

ahogyan én. A kékre futja
vászonra feszülő ráma
keretére – bor és hagyma
színek szerelmetes karáma

rétegekből növelt sötétség
ellen fény ahogy becsillan –
egymásra felkent színek mentén
kifeszült vásznára illan –

hagymára borra. Kékre futja
az a legdrágább. Még nem isten
és már nem szín. Ha felkenem
kérnem kell hogy ne segítsen.

Rétegekből növelt sötétség
a hagyma hántott hártyabőr
ahogyan én. A kékre futja –
vászonra hív a semmiből.

mindjárt, kisasszony…
elkészül a kép és
készülhet a leves