Gergely Tamás: Még egyszer a tejről – Hervay tőmondataival

A József Attilát és Babitsot svédre fordító Ove Berglundnak volt egy ötlete, miszerint kötetet állít össze az ő műfordító munkatársai kedvenc magyar verseiből. Mi, Éva meg én, akik egy Rafi-nyersfordítással járultunk hozzá Ove tevékenységéhez, közösen Hervay Gizella Levél helyett című szabadversét ajánlottuk volna – de tudomásom szerint a kívánság-könyv nem jött össze.

Választásunk magyarázata említett vers pár megható, mélyenszántó sora, melyek a tejjel kapcsolatosak; ide másolom őket: „Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval.”

Sajnos Hervay sorsa tragikus: egyik élettársa az öngyilkosságba menekült, a másik Nyugatra, fiát a bukaresti földrengés vitte el, ő maga Budapestre menekült, majd feltételezhetően az öngyilkosságba… Versei, gondolatai élnek tovább.


A nyitóillusztráció Budapesten készült, 1965-ben (Fotó: Fortepan / MHSZ) | A szövegközi oldalpár Hervay Gizella Tőmondatok című verseskötetéből való (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968) | Gergely Tamás Deleatur / Tíz kérdés Hervayhoz 2005-ben című anyaga a Látó szépirodalmi folyóiratban.

Vélemény, hozzászólás?