Mártonffy Zsuzsa: A város első üdvözlete

Saarbrückenben 2018 novemberében jártam először, azzal a céllal, hogy eldöntsük, akarunk-e itt élni. Késő este szálltunk le a vonatról, esőben, a bevásárlóutca kockaépületei közt elküzdöttük magunkat a szállásig, és még egy éttermet is kerestünk. A Fellini olasz étterembe estünk be, tele bizonytalansággal. Ez a város a mi helyünk?

Nem emlékszem, mit ettünk. A fényképek szerint paradicsomlevest biztosan. Miután elfogyasztottuk kései vacsoránkat, a fizetéssel gond adódott. Készpénz nem volt nálunk elég, a hitelkártyát nem fogadta el a gép, az itt szokásos EC-kártyánk pedig nem volt. Mi legyen? Elmegyünk készpénzt felvenni egy automatához, javasoltuk a pincérnek. Rendben. Nem fél, hogy megszökünk? Nem, nevetett. Kisiettünk, felvettük, fizettünk. Kellemesen meglepődtünk. Ennyire megbízik bennünk? Ez a gesztus volt a város első üdvözlete felénk.

Fotók: családi archívum.