Cselenyák Imre: Thaiföld ízei #1 – Tűnődés a thai étkezési kultúráról

Hónapos thaiföldi tartózkodásunk alatt már kialakult némi fogalmam e távol-keleti ország gasztronómiáját illetően, amúgy európai-magyar szemmel, de megértő szellemben. Hajlandóak voltunk mindent megkóstolni, amit tapasztaltabb vendéglátóink ajánlottak, kerülve a fellengzős vagy kényeskedő finnyáskodást.

Az első megállapításom, hogy nehezen vethető össze a magyar és a thai ételválaszték azon okból is, hogy az itteniek szinte mindent megesznek, amit a föld terem, eltart, s a tengerek és édesvizek kínálnak. Nem vagyok sem agrárszakértő, sem tengerbiológus, ennélfogva elég kevés alapanyagnak tudom a nevét, megemlítek azért néhányat, amit az átlagos magyar ember soha vagy csak ritkán fogyaszt. Kezdve a gyümölcsfélékkel, melyek közül néhányat nálunk is lehet kapni, ízében, érettségében azonban összehasonlíthatatlan: mangó, papaja, sárkánygyümölcs, rózsaalma, durián, maracuja, avokádó, kanut, rambután, zalacca, pomeló, longkong, licsi, quava stb. Vízi lények, melyeket, gyakran még élve választhatsz ki az étkezéshez: rákok garmada, tintahal, homár, polip, kagyló, csiga, sósvízi és édesvízi halak tömkelege, és olyan herkentyűk, melyeknek talán magyar nevük sincs. Rovarok, lárvák ugyancsak szerepelnek a thai étrendben, de messze nem annyira preferáltan, mint ahogyan az a magyar köztudatban él. Csak bizonyos helyeken és kiegészítő, kínálatbővítő delikáteszként. Eddig két helyen láttunk, fogyasztottunk is belőle, meg lehetett enni, de nekem nem lett a kedvencem.

Az otthon megszokott alapanyagok is könnyen beszerezhetőek nagyobb településeken, ha valakinek túlzottan provinciális az ízlése: csirke-, sertés-, kacsa-, marhahús, felvágottak, tojás, tej, pékáru, sajt, bár az utóbbi kettő drága. Óriási a választék szószok terén! Aligha létezik mesterséf a földön, aki összeszámolta volna, hányféle öntet létezik Thaiföldön. Bárhol étkezik az ember, akár vendéglőben, akár a legapróbb utcai falatozóban, szószt adnak az étel mellé, gyakorta többfélét is. Ugyanezt a piacon is megteszik. Annyiféle ízben, hogy az felsorolhatatlan: savanykás, kesernyés, édeskés, fűszeres, de leginkább csípős. No, erre vigyázni kell! Ha nem vagy óvatos és a chilis szószt könnyelműen rálöttyinted az ételedre, meglehet, nem tudod megenni. Az sem meglepő, hogy a piacon vásárolt darabolt gyümölcsre chilis sót szórnak.

Fotók: Cselenyák Imre | A záró képpáron a szerző egy, a semmi közepén található sütödében, illetve az út mellett árult, szeletelt, sózott mangó fogyasztása közben látható.