Szikra Renáta: Középkori vitamin
Idén (megint) nagyon kevés időm maradt a hagyományos adventi mézeskalács/aprósütemény-sütésre, de van egy, amihez évek óta jobban ragaszkodom, mint bármi máshoz. Egy német főzős-kertészkedős-gyógynövényes, szóval számomra minden tekintetben ideális magazinban olvastam egy speciális középkori vitaminról. Az ősrégi receptet egyenesen a 12. században élt bencés apáca, Hildegard von Bingen nevéhez kötik, aki egy személyben volt tudós teológus, apátnő, zeneszerző, látnok, természettudós és füvesasszony, és ez utóbbi minőségében saját kolostorainak gyógyító orvosa.
A nagyon egyszerű aprósütemény titka az, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz „melegítő” fűszereket: fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, ami a hideg reggeleken (képzeljük magunkat egy középkori kolostor cellájába, és örüljünk nagyon, hogy ma sem ott ébredtünk) „erősíti az idegeket, elűzi a fáradtságot és a borús gondolatokat”. A vaj, őrölt mandula, teljes kiőrlésű tönkölyliszt pedig még kifejezetten laktatóvá is teszi.
A fűszerdózis miatt napi 2-3 darab fogyasztása ajánlott – de ennyi segít is a karácsony előtti, néha igencsak megterhelő időszakban, ami kinek a böjtöt és a folyamatos imádságot, kinek a túlórákat és az ajándékok beszerzését jelenti. Az ünnepek alatt is meg lehet sütni, amikor már minden más fogytán van, mert a januári reggeleket is megsegíti majd.
Bár tudom, hogy a Kantin nem foglalkozik receptekkel, a karácsonyra tekintettel talán beleférhet egy kivétel. Szóval, a dolog úgy indul, hogy 25 deka vajat 15 deka barna cukorral, pár csepp vaníliakivonattal, két lazán felvert tojással, 30 deka tönkölyliszttel, 20 deka őrölt mandulával (mogyoróval is nagyon jó) és a fűszerekkel – 25 gramm fahéj, 5 gramm szegfűszeg, 10 gramm szerecsendió – gyorsan összegyúrunk. Minél kevesebbet érintkezzen meleg kezünkkel, mert akkor a vaj felmelegszik, a tészta morzsássá válik. Az összegyúrt masszát tegyük hidegre legalább egy órára. Utána vagy két folpack között nyújtsuk ki fél centi vastagra, és vágjunk belőle rombuszokat, vagy – ahogy én szoktam – gyúrjunk belőle kis diónyi gömböket, ültessük őket sütőpapírral kibélelt tepsire, majd vizes kézzel vagy kanál hátával kicsit lapítsuk el. Ha van sütipecsét, akkor szép mintát is lehet rá nyomni. Süssük 10–15 percig 180 fokra előmelegített sütőben, és közben nagyon figyeljünk, mert hamar elkészül – inkább legyen világosabb, minthogy túlsüssük, mert egy pillanat alatt megbarnul az alja. De akkor se dobjuk ki, ha mégis elvétenénk a megfelelő pillanatot: a fekete széleket és aljat egyszerűen reszeljük le sajtreszelővel.
Aztán egy tea mellett olvasgassunk Hildegard von Bingen életéről.
