Hegyi Zoltán Imre: Otthonod a sötétségben (Pablo Picasso: A vak ember étele, 1903)

születésem óta vak. én
nem tudom, hogy mit veszítek.
festő úr. most lefest engem?
engem fest le, vagy a vakot –
azt a szürke kék alakot
(a színekről csak meséltek)
aki semmi-léte gyökén
ízt lel zsömléhez a tejben?

nem leszek én. belül fényes
nevetése ujjbegyen a
hideg korsó mázának. azt
nem festi le. csak a vakot,
azt a szürke-képalakot
aki nem sír a zenének –
ezer zajban lakik ének,
zsemletest ezer ízt fakaszt.

nem én leszek. csak a csaló,
aki nem látja a képet.
nem látja a zseniális
mestermunkát, ami máris
érzelmeket kelt a látó
idegekben, egy kiáltó
csöndet áraszt – egy fénytelen
létről, amin sírhat a szem.

születésem óta vak. én
nem tudom, hogy mit veszítek.
festő úr. engem most lefest?
engem fest le, vagy a vakot –
azt a szürke kék alakot
(a színekről csak meséltek)
aki senki-léte gyökén
bárki látót éjbe rekeszt?


Pablo Picasso: The Blind Man’s Meal, 1903 – Metropolitan Museum of Art, New York.

Vélemény, hozzászólás?