Bibók Bea: Adventi rizskoch, koszorú híján, kandalló mellett hűtve

Vasárnap. Sok tej a hűtőben, laktózmentes, némi jázmin rizs, hatalmas lelkesedés és online Spanyolnátha Kertfesztivál.

Munka van, sok. Annyi, hogy talán életemben először nem csináltam időben adventi koszorút. A fent említett sok apró apropó kapcsán evidens lehetőséggé avanzsálódott a mandarinos rizskoch, tujaág ágyáson, kandalló tüzénél hűtve. A gyertyák csonkig égnek, vasárnap még csak kettő, de mivel tavaly is égtek, úgy tűnik, mintha. Nézem a tűz lángját, az ácsingózó mazsolaszemek a kandalló üvegében kandikálnak, az illatok a tejben főtt bükkhasábokra emlékeztetnek.

A tepsi. Régi darab, mondanám: ronda, de finom. Inkább megbízható. Ismerem, mint a tenyeremet, tudom, meddig az addig. Amíg sül a rizskoch és pont jó állagú lesz – olyan évődősen barna –, addig a kis szemölcsszerű mazsolaszemek is kandírozódnak a megpirult mandarinok között.

Kertfesztivál zajlik, a sajnálat átsuhan. Online sütemény, éteri illatképzelet, a barátokkal való összekacsintás is fantáziálás. A gyertyák égnek, még mindig csonkig, a kandalló üvege átmenetileg nem kormos. Képzeletem a Kertfesztivál mezején vágtat, adventi rizskoch illatba fulladt kacagásmártózás. A lehelet látszik, mint ahogy annyiszor, Vasstibi a kapocs. Meg az irodalom.

Rizskoch, fotók: Bibók Bea | Koszorú: Tenczer Tamás.