Petrőczi Éva: Zabpehelyleves – „barista” módra

Családunk több évtizedes kedvence a zabpehelyleves, amelynek számtalan variációját főztem már meg házam népének. Még az unokák közt is van olyan különc palánta, aki nagyon szereti. A mai, zsúfolt jövő hetemre való tekintettel három napi fő fogásnak szánt, nagyobbacska porció hozzávalói: bő két liter víz, huszonöt deka zabpehely, húsz deka főtt, majd apróra darált házi sonka, egy evőkanál szőlőmagolaj, fél doboz vagy két csokor mélyhűtött, illetve friss petrezselyem, fél zacskó szárított-morzsolt majoránna és egy csapott evőkanál só. Ez nagyon lassú tűzön, nagy türelemmel, aprócska lángon fővöget össze, míg a benne lévő ízek igazán találkoznak.

Frontos, viharos, szeles, lábadozós napokon különösen finom és könnyű táplálék, ellentétben az Angliában és Walesben nem éppen nagy gusztussal kóstolgatott sűrű és habarcsszerű reggeli zabkásával. Annak élvezetéhez angolszásznak vagy keltának kell születni! A leves sonka nélküli változatát akkor találtam ki, amikor, jó negyedszázada, férjem az epeműtétje után nem kapott állapotához illő diétás ételeket a kórházban. Mit volt mit tenni, őzabpehelységével (termoszban beszállítva!) és almapéppel tartottam benne a lelket a műtét utáni napokban.

De hol itt a „barista”? – kérdezhetik joggal a nyájas olvasók. A válasz az íráshoz tartozó – nem hamisított, hanem spontán szépségű – fotó szemlélői számára egy pillanat alatt nyilvánvalóvá lesz. Mivel a parlando stílusban készülő levest úgy negyedóránként meg-megnézegettem, az egyik ilyen ellenőrzési fordulónál nagyon szép látvány fogadott. A forrás első fázisában járó nemes étek kellős közepén egy szív alakú habfelhőcske díszelgett. Amely azután engem, aki „mintás” (ugyancsak szívecskés, de akár virágos, csigavonalas…) kávét még soha nem készítettem, sőt, soha nem is szándékoztam készíteni, akarva-akaratlan most alkalmi „baristává” avatott. Igaz, zabpehelyleveses változatban. Erről azután eszembe jutottak ifjú anyakori trükkjeim, amikor diétára szorított csemetéimet gomba vagy katicabogár formájúra ügyeskedett, miniatűr krumplipüré adagokkal, zebramintásra rendezett reszelt alma-répa keverékkel igyekeztem visszacsalogatni az ízek világába.

Utóirat: a zabpehelyleves finomságát fokozza, ha a tányér aljára, még a tálalás előtt, zöldpaprika-karikákat csipkézünk. Úgy, ahogyan valaha nagyapám tette, a húsleves kivételével minden „lével”, készüljön bár krumpliból, babból, lencséből… Érdemes kipróbálni, nagyon finom, s dekorációnak sem akármilyen, még ha nem is ér fel ezzel a mai, váratlan szívmintával!

Fotó: Petrőczi Éva.