A Szőlőskert Provence-ban című könyvben nem csupán az igazán Franciaországban otthonos, „hivatalos” szülőföldjén sok lelki sérülést szenvedett Ava története, nem a „gyógyító mediterrán légkör” séma az, ami magával ragad bennünket. Sokkal inkább az emberi világ – ezúttal egy törékeny asszonyember – és a szőlő, a bor, első renden egy különleges rozéfajta párbeszéde ez.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Székely Ervin: Túrós „bukta”
Van a túrós bukta készítésének egy kulcspillanata. Nevezetesen az, amikor az ember a négyzetre vágott tészta négy sarkát batyuszerűen összefogja, s megpróbálja őket összeragasztani.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Nem kilátástalan vacsora – avagy az anyám mindenit!
Ilyen fekvéssel és testi adottságokkal csakis a legjobbat szabad. Mármint az asztalra. De hogy kerül a sellőlány az asztalra?
Ránki Júlia: Az én édeskéim – paradicsomi állapotok a balkonon
Déli erkélyünkön koráll színű gömbökben gyönyörködöm. Paradicsom. Kifejezetten erkélyre méretezett.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #17 – Anyósom különleges lecsójának meséje
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.
Gulyás Dénes: Pécsi menü
Közben tisztességes, krónikus hedonista módjára már a kora délutáni, tiszta fácánlevesre s az éppen csak megsütött, belül szinte nyers bélszínre gondolok, tejszínes zöldbors mártással, tepsis krumplival, melynek darabkái megannyi arany barnára sült apró párnára emlékeztetnek…
Sárkány Viktória: Bejgli különkiadás
Szomszédasszonyom a minap egy meggyekkel nyáriasított bejglit adott be, nehogy elfogyjak itt a bikiniszezon elejére. Ez a bejgli visszahozott egy darabot valami örökre elveszettnek hittből, amiért külön hálás vagyok neki.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Fűben hűlt Meggyes Mámor…
Magas tésztát képzeltem, duzzadó pironkodó meggyszemekkel, néhol szemérmes, megpirult, passzív-agresszív diódarabokkal, amik a meggyszemek alatt rejtőzködve várták a mellékszerep adta lehetőségeket.
B. Tomos Hajnal: Az a felejthetetlen tálmos-bálmos
Mikor még földjeinket nem sajátította ki a „népi hatalom” (itt persze a kollektivizálásra célzok), nagyszüleim felvittek a Palájra, ahol akkoriban jó félhektárnyi kaszálójuk volt, s ott évente kétszer, ritkábban háromszor „szénát csináltak”.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #16 – Az avgolemono távlatokba helyezett meséje
A lányom kiskorában egy darabig mindent úgy evett meg, hogy kanalanként pár csepp citromot tettem rá. A nagyobbik unokám, ha választhatott az asztalon lévő csokoládé és a cékla között, akkor a céklát választotta.
Petrőczi Éva: A pécsi Nagycsemege freskójára
A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.
Stegbauer Tibor: Babgulyás Tamás módra, és a krutonok
Tamásról annyit kell tudni, hogy Budapesttől le egészen Makóig, de még Nyíregyháza vonzáskörzetét is beleértve, képes volt garantáltan ellátni az említett kereskedelmi körzetet cseh származású szalonnás, paprikás, sós, sajtos, de csak jelzésértékűen sózott és füstölt sajtaromás chipsekkel, bármilyen mennyiségben.