Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Géczi János: Málé
„Rántson ki valamit.” „Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!” „Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.” „Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.” „S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?” „Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor.”
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”
Varga Marina: A perui konyha titkai #3 – az őslakosok étkei
Peru rengeteg élelmiszernövény őshazája, például a krumplié, a paradicsomé és a kukoricáé, amelyek elképesztően sokféle változatban, színben és méretben teremnek arrafelé, s ez az őslakosok konyháját is meghatározta.
Jolie Dober-Vanya: Hálaadás napi vacsora, magyar beütéssel
Los Angelesben csütörtök éjjel van, és mi túl vagyunk a hálaadás ünnepen, amely az egyetlen nap az évben, amikor egész nap sütünk-főzünk, mégpedig tradicionális amerikai hálaadás napi ételeket – egészben sült pulykával és minden hozzávalóval.
Héjjas Emese: A kakaós csiga esete az önismerettel
Nemrégiben kakaóscsiga-evés közben hirtelen felismerésem támadt: már nem az vagyok, aki voltam!
Pető Tünde: Műhiba – avagy mire ügyeljünk a bundás káposztánál
A töltött káposztának a mi családunkban van egy másik neve is, nevezetesen a bundás káposzta. Az ízig-vérig magyaros étel ezt a nevét nagyobbik fiamnak köszönheti, aki kisgyermekként így nevezte el.
Stegbauer Tibor: Vörösboros galambsült, reflektorfényben
Ma reggel jutott eszembe, nem sokan mondhatják el magukról, hogy sültgalamb-evésre ösztönözték volna őket a hetvenes évek hadseregében…
Barbély Virág – Székelyhidi Zsolt: Terasz két főre, kilátással – pronto!
Porto San Stefanóban is elcsomagolták már télire a teraszokat, de az idő kegyes, a pincérek kedvesek: kiszabadítanak pár széket a plasztik fogságából, lebben a kék abrosz a sós levegőben, exkluzív kikötői ebéd két főre és nyolc lábra.
Pető Tünde: Márton-napi sütés, koppenhágai módra
Az idősebb generáció alkotja a dánoknak azt a 27 százalékát, amely még hajlandó begyújtani a sütőt és bíbelődni a Márton-napi kacsával.
Draskovich Edina: Coleman Connor kedvence
Állítólag nekem mindenről Az jut eszembe. Az Evés és a Főzés. Pedig ez nem igaz! Mert például amikor egy színpadon leveles tésztás pástétomot esznek, eszembe se jut a függöny legördülése után hazaszaladni és főzni; persze ez esetben függöny nem is volt, mert a régi Átrium mozi épületében tartották a Vaknyugat című előadást.
Varga Marina: A perui konyha titkai #1 – Chevice rulez!
Ha életünkben csak egy országot áll módunkban meglátogatni a latin-amerikai kontinensen, az legyen Peru! És ha utunk végén csak egy étel emlékét vihetnénk haza, az legyen a chevice.