A férjem, vonakodva bár, de evett belőle; a gyerek nem, ő azt mondta, inkább élne még egy kicsit… Én viszont – bízván az alkotásomban, meg az immunreakcióim amúgy is gyenge voltában – jól belaktam belőle. Másodikra már a férjem is rendesen szedett magának, gondolom látta, hogy még élek.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Petrőczi Éva: A gímszarvastól a rénszarvasig
Kis csokológia (és csókológia), 42. házassági évfordulónkra.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Kényszersült
Míg más ember malacot süt szilveszterkor, mi almát sütöttünk. Más ember tányérján a malacot meg ne kívánd!
Pál Gergely: Ízörökség a 20. századból – a Lakatos inas
A családi receptgyűjtemények egyike 1932-es születésű nagyanyám kerekded betűivel íródott, míg a másik, a korábban lejegyzett az ő édesanyjához köthető, aki 1904-ben jött világra. A „Lakatos inas” mindkettőben megtalálható.
Fekete Emese: Málnás-csokoládés sajttorta, karácsonyi születésnapra
Aztán 23-án délben megnyitottam az úgynevezett nagyüzemet a konyhánkban. Kétféle golyóbist akartam gyártani, és egy diós-csokoládés-málnás sajttortát. Utóbbinak külön aktualitást adott, hogy nálunk a karácsony egyben születésnap is, férjemuram december 25-én látta meg a napvilágot, van mit ünnepelni ilyentájt.
Fényes István: A hal
Apám, hazatérvén, a legnagyobb méretű fanyelű csavarhúzóval vágta kupán – nem is tudom, ez mennyire felelne ma meg az uniós előírásoknak, de az áldozat utána nem tiltakozott, hanem megvetette alapját a karácsonyi tradíciónak. Eszerint a karácsonyi vacsora rántott hal, krumplipüré és cékla, a záróakkord pedig bejgli. Semmi hedonizmus, semmi halászlé, annak illata nem passzol a karácsonyfa illatához.
Faragó József: Adventi fekete sör, jéggel
Split mindig meglepi az embert, ha off szezonban merészkedik a városba. Pár éve például kitiltották az adventi sokadalomból a balkáni mulatóst, a cajkét. Az idei tél szenzációja azonban egyértelműen a sosem látott jégpálya…
Gergely Tamás: Ülünk a kolozsvári Mamaia cukrászdában…
A százhalombattai Üveghegy Kiadó a minap jelentette meg a Kóválygások a Hyde Parkban. Vadmalac meg én című könyvét. Amelyiknek nemcsak hogy két címe, de két szerzője is van.
Székely Ervin: Fokhagymás kávé
Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak.
Géczi János: Málé
„Rántson ki valamit.” „Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!” „Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.” „Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.” „S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?” „Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor.”
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”
Varga Marina: A perui konyha titkai #3 – az őslakosok étkei
Peru rengeteg élelmiszernövény őshazája, például a krumplié, a paradicsomé és a kukoricáé, amelyek elképesztően sokféle változatban, színben és méretben teremnek arrafelé, s ez az őslakosok konyháját is meghatározta.