Gergely Tamás: Az első kávé
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Egy pici asztal, kávészünet idejére
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Nem mondható, hogy meg sem kínálta.
Volt is, lesz is…
Nem fázunk, sőt.
Az eső hirtelen újra rákezd, be kéne menekülni valahová. Ott egy kávézó, az talán jó lesz; átugrunk egy tócsán és már bent is vagyunk.
Bő tíz éve az egyik szomszédom áthívott magához egy teára, és legnagyobb meglepetésemre csoda szép porceláncsészéből kínálta nekem a frissítőt. Én megrettentem, ő csak legyintett…
Töltsetek magatoknak…
Amikor néhanapján eljutok Lisszabonba, soha nem hagyom ki Alfamát, ahová a legendás 28-as villamossal lehet elkecmeregni a belvárosból, és ez a kecmergés olyan utazás, amire örökké emlékezni fogsz, amíg csak élsz.
Mindig beköszönt…
Ami a csütörtököt illeti…