A római Antica Pesa (Antik Mérleg) vendéglő egy fedett teraszon volt. A hely maga volt a biztonság és a nyugalom. Asztalunkhoz vezettek, és rövidesen megjelent a pincér az itallappal, amelyik akkora volt, mintha A párhuzamos történeteket egyetlen kötetben adták volna ki.
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Gergely Tamás: Feketén vásárolt kávé
Volt egy barátom, a katonaságnál megismert román zeneszerző, akinek a felsége a bukaresti egyetemen dolgozott, s akinek egy kollégája nem tudni milyen kerülőutakon hozzájutott nyugati csomagolású kávéhoz, sőt, feketén, és csakis a baráti körben, árusította is.
Faragó József: Mediterrán menza
A spliti szakácsok nyaranta 3-4 hónapon át a turizmus világelit szintjén pörögnek. Sosem tudhatják, mikor toppan be egy hollywoodi híresség. Holt szezonban sem tudnak hát lazítani a séfek. A mediterrán menza valójában egy jó színvonalú, téliesített tengerparti étterem. Amit tanulói árkedvezmény tesz igazán vonzóvá.
Faragó József: Szarajevói csevap Splitben
Vacsoraidő van. A sarki büfé, mely tábláján szarajevói csevapot hirdet, most kezd éledezni. Ahogy Split is. A Riván egész éjjel üzemelnek az éttermek. De a külvárosokban az éjszaka már a gyorskajáké. Az itteni beülős vendéglők estére lehúzzák a rolót. Így tányér helyett lepényből ehet, aki még éhes.
Gergely Tamás: Brännboll és vineta
Két pontja van az ünnepségnek: uzsonna, batyus alapon méghozzá, mindenki a maga nemzeti sajátosságából válogat, majd egy „brännboll”, ez a svéddé szelídített krikett. Vinetakrém mellett dönt a család.
Székely Ervin: Egyben sült kenguru
„Hogyan főznek az ausztrálok?” „Olyan sehogy se. Igazi ausztrál kaja nincs is, csak pizza meg kínai. Az megy mindenütt. Hát én meg azt nem nagyon komálom.” „Kengurut esznek? Az mégiscsak ausztrál.” „Igen, de nem minden kenguru jó enni..”
Faragó József: Magyarica, te édes
Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.
Gergely Tamás: Hol eszik a Budapest-süteményt? A macska tudja…
Ülünk a stockholmi Vete-Katten nevű cukrászdában, a főváros szívében, előttünk kávé meg sütemény, a cappuccino tetején levél alakú hab; nem ugyanaz a levél a két csészében, hogyan csinálják? A sütemény neve: Budapest, eléggé népszerű a svéd íny számára.
Eugenia S. Lee: A három dzsáng, avagy mit üzen a penészvirág
Elkészültek a dzsángjaim, most már mind a három, a kándzsáng, a tendzsáng és a kocsudzsáng is. Nemigen bízott a sikeremben senki, én viszont tudtam, hogy menni fog. Hogy honnan tudtam, azt nem tudom, de tudtam, és az épp elég a sikerhez, dzsángilag, és úgy amúgy is.
Faragó József: A bakancslistás bakalar
Horvátországban a stand-up comedy műfaj egyik leghálásabb témája a lakótelepi bakalarparti. Amire mindenképp meg kell hívni a szomszédokat, nehogy feljelentsenek a napokig terjengő jellegzetes bűz miatt. A bakalar tehát nem ad hoc kaja, és nem is titkos gasztroszeánszok kelléke. Igazi közösségformáló dalmát csoda.
Ligeti Zsuzsa: Núbia ízei #4 – Ebéd útközben
Nem elég, hogy szakácsunk a vacsorát és a reggelit mostoha körülmények között főzte, közben még előkészítette az ebédet is, amit valahol útközben fogyasztottunk el egy autóspihenőben. Ne az általunk ismert sztrádaparkolókra gondoljunk: fedett, de szellős helyek ezek, ahol van műanyag asztal és szék, valamilyen főzési, melegítési lehetőség – és egy kávéfőző nénike.