Gergely Tamás: Chuť k jídlu!
– Na, veled jól elbántak! – mondom a vällingby-i élelmiszerüzletben a cseh szaláminak.
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Lackfi János: Mégis pásszol
Mondom a jó humorú sepsiszentgyörgyi pincérnek, na, nem fog szeretni, mert én most grillzöldséggel kérem a harcsapaprikást, mire ő felszisszen, hogy hiszen az nem pásszol…
Draskovich Edina: A trieszti presnitz
A legenda szerint a városba látogató valamelyik Habsburg uralkodó tiszteletére készítették először a helyi cukrászok, de ezt ugyanennyi másik legenda cáfolja.
Gergely Tamás: Vineta! Vineta!
Akármilyen ügyes vagyok, a bukaresti vineta-ízt nem tudom elővarázsolni.
Gergely Tamás: Az első kávé
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Sárkány Viktória: Egy tányér zsigeri öröm – a bresaola
Jó sorsom időről időre Tavernolába vet; a Comói-tó partján fekvő falucska fő nevezetessége egy hatalmas Gran Mercato, álmaim hipermarketje.
Iván Gizella: Az olasz paradicsomban
Ottó elvitt minket az olasz gasztronómia titkos helyeire, ahová csak az jutott el, aki be tudott jelentkezni. Persze, ha ismerte a hegyi vendéglős telefonszámát.
Gergely Tamás: Pansarkaffe
Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél…
Szentmiklósi Tamás: Forradalmi hevület
A mélyenszántó előadás után a politológus, akinek minden költségét a vendéglátó intézmény fedezte, többfogásos vacsorát fogyasztott el egy előkelő, de legalábbis exkluzív párizsi étteremben.
Jolie Dober-Vanya: Advent Sacramentóban
Az eső hirtelen újra rákezd, be kéne menekülni valahová. Ott egy kávézó, az talán jó lesz; átugrunk egy tócsán és már bent is vagyunk.
Mörk Leonóra: Goethe, a sok sör és a szőlőtőke
Azt gondolhatnánk, nincs az az információmorzsa, amit az elmúlt kétszáz év során a német szakemberek ki nem derítettek legnagyobb költőjükről. Ám meglepetések mindig érhetik az embert.
Mártonffy Zsuzsa: Répatorta-repeta
Hosszabb idő után újra.