Palacsintából a túrós. De a mogyorókrémes sem smafu. Meg a Túró Rudi sem…
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Pető Tünde: Az alkimista álma – egy desszert a koppenhágai Alchemist ihletésében
A koppenhágai Alchemist menüjében 50 fogás szerepel, de az étterem többet ad az ott szereplő ételeknél: egy komplett élménycsomagot az installációs művészet és a színház keverékéből. A „műsor” hét teremben folyik, a vendégeknek vacsora közben vándorolni kell egyikből a másikba.
Eugenia S. Lee: Dzsápáguri, avagy az Oscar-díj hatása a gasztronómiára
Az Élősködők Oscar-díjai után pár órán belül a fél világ, és egész Korea azt szerette volna megtudni, hogy mi az a Dzsápáguri, mert hogy olyan étel nincs, viszont ezt kérte a félresikerült kempingezésből hazafelé menet a gazdag feleség a bejárónőtől a filmben. A Kantinból most kiderül.
Gergely Tamás: Román fűszer magyar szájban
Tudtam, mi az a sárga fűszer, de sose kóstoltam meg. Kíváncsi lettem, s az ajkamhoz emeltem…
Faragó József: Prága #3 – Nem ragozzák a sört
Aztán mi is csúszunk tovább, mert érkezik egy öreg Hrabal hasonmás. Sacc per kábé „bérívó” lehet. Imádni valóan édes pofa. És dolga is van, mert nem mindenki érti a cetlis rendszert az Aranytigrisben.
Faragó József: Prága #2 – Zebra a fekete sörben
Prága igazi arcával kecsegtet a lakótelep közepén megbújó Srdcovka Skleník (talán Üvegszív, vagy valami más) vendéglő, mely a Gambrinus lánc tagja, így a dekorációként szolgáló sörfőző egységek, a cseh nyelvű komlótörténelem-táblák és a pasztörizálatlan csapolt az alapellátás részei.
Faragó József: Prága #1 – Kávé tehejjel
A cseh–szlovák határon lévő bódéban véletlen horvátul kérem a vignettát. Ami nem csak működik, de a matricás kisasszony egészen felvidámodik üzletszerű mélabújából. Innentől nincs megállás. Elvégre még a Hajduk Split labdarúgó klubot is Prágában alakították 1911-ben.
Gergely Tamás: Surult kukorica
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
Galambos Tibi: Én és a szardínia
A szardínia persze frissen sütve a legjobb, de azért a konzervált változatából is ki lehet hozni jó kis reggeliket és uzsonnákat. És még akár filozofikus mélységekig is juthatunk közben.
Eugenia S. Lee: Mérges csirke, ellenméreg nélkül
A férjem, vonakodva bár, de evett belőle; a gyerek nem, ő azt mondta, inkább élne még egy kicsit… Én viszont – bízván az alkotásomban, meg az immunreakcióim amúgy is gyenge voltában – jól belaktam belőle. Másodikra már a férjem is rendesen szedett magának, gondolom látta, hogy még élek.
Gergely Tamás: Nyolc szem rizs – díszebéd Észak-Koreában
Romániában húztam le életemnek első felét, a kommunista diktatúrában, s amikor már elviselhetetlennek tűnt – legalábbis újságíróként – az az élet, menekültem. Az Észak-Koreáról szóló cikkek olvasása is ehhez kapcsolódik: nagyon sok hasonlóságot látok az akkori Románia meg a mai Észak-Korea között.
Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján
Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral.