Bosnyák menyecske invitál véget nem érően, mesébe illő kedvességgel és pompával. Rábökünk az „ezeregyéjszaka” szórólapjára, két bosnyák márka egy euró, fém tálak, meg szőlőlevelek, nem szerelmes (bár, ha akarom, igen), hanem töltött (japrak), csevapcsicsa és bosnyák kenyér.
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Mártonffy Zsuzsa: A város első üdvözlete
Saarbrückenben 2018 novemberében jártam először, azzal a céllal, hogy eldöntsük, akarunk-e itt élni. A Fellini olasz étterembe estünk be, tele bizonytalansággal. Ez a város a mi helyünk?
Gergely Tamás: Karórépa krémleves, ha mondom!
Az úgy volt, hogy ki akartam küszöbölni a naponta többszöri gyümölcsöt, és kitaláltam, hogy arra a kis kalóriájú, és túl sok gyümölcscukrot nem tartalmazó karórépa lesz alkalmas, itt árulják nekem a házhoz közeli élelmiszerboltban.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #28 – Borbeszerzés Párizsban
Két, nagyon fontos dologról nagyon-nagyon komolyan tárgyaló embert láttunk. A kereskedő időnként intett valakinek, aki hozott egy üveg bort, azt mind a ketten figyelmesen megvizsgálták, valami döntésre jutottak, aztán vélhetően tovább léptek. Jöhetett a következő üveg.
Mártonffy Zsuzsa: Első brunch
Hívjanak már meg egy szülinapra! – sóhajtottam fel pár napja. Bár már közel három éve élünk Saarbrückenben, a beilleszkedés lényegesen lassabban megy a vártnál.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #27 – A párizsi osztrigavacsora meséje
A Bofinger étteremben Sz. úr vendégei voltunk, méghozzá, mint előre bejelentette, osztrigára – így, lehet mondani, erős felütéssel kezdtem az ismerkedést a francia gasztronómiával.
Jászberényi Attila: Szkipperek vecsernyéje
A peka nevű dalmaticumot étlapon szinte lehetetlen megtalálni, lévén legalább három óra az elkészítése, és legalább 4–6 ember (tehát egy tipikus fedélzeti létszám) kell az elfogyasztásához.
Gergely Tamás: Labneh, utazom
Valamivel több mint harminc évre rá láttam már Londont, bejártam Párizst, de Bulgáriához csak közvetve jutottam el: a stockholmi boltokban lehet vásárolni többek közt bolgár labneh-t (lábnét).
Kállay József: Vonattal hazafelé –1918-as részlet a Háborús naplóból
A napraforgó vagy tányérrózsa magja nemzeti eledele az orosznak, akár szegény, akár gazdag, még a legnagyobb úr is eszi, pláne ha ünnepel vagy utazik, és ráér. Utazáskor ez az első teendője, mert úton, útfélen árulják, hogy vesz egy marékkal, zsebreteszi, és már szemezi is.
Gergely Tamás: Méliusz meg a brie
Így jön be a képbe Méliusz, aki időnként utazhatott külföldre. És utazásait megírta. Párizst is, bár anyagiakban nem bővelkedett. Azért a sajtok királyát nem kerülte el.
Gergely Tamás: Paradicsom a kenyérben
Akkor látom, hogy az előttünk álló olyan kenyeret vásárolt, amelyiknek a belében, mert kettévágták előttünk, paradicsom van. Nem egy egész, és valószínűleg szárított formában került oda, de mégis – egy paradicsom.
Eugenia S. Lee: Gyógyító reggeli fény, kávéval
Koreában télen, tavasszal, ősszel, de még a nyár első hónapjában is ragyog a fény.