UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Magyarországi abroszok emlékezete
Piszmogtam, kevergettem, kotorgattam, / otthagytam a kelkáposzta-főzelék nagyját, / nagyi dühösen felkapja, eltakarítja, / aztán az előszoba közepén felvetett fejjel rákezd: / „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát…”
Fügét is mutat.
Ez az Anyák Napja előtti / eperlekvár-főzés, Szentem, / (mélyhűtött gyümölcsből, persze, / mert a friss még megfizethetetlen!) // nem hozhatja / egészen vissza / az 1977-es év /májusának gyönyörű közepét…
A berendezés nagyon vagány. A bárpult oldalára rendszámtáblákat szögeltek.
Április 12-én tálalva.
Emlékezetem kimeríthetetlen tárházából, a múltból egy csokornyi zöld növény int felém: jellegzetes fanyar illatát is szinte érzem. Kapor.
A legutóbbi pihenőmből kiflik születtek. Méghozzá csuda finomak, ami a véletlennek és némi kísérletezési kedvnek köszönhető.
Április 7-én 50. alkalommal tapsolta meg a közönség Kicsibácsit, Kicsinénit és Imikémet a Nézőművészeti Kft. előadásának végén.
A most közölt írás 2022 novemberében jelent meg; mostani felidézése rendhagyó rekviem, megemlékezés Szajkó István festőművészről, aki 2025. április elsején hunyt el.
Tizenévesen fittyet hánysz holmi szabályokra, pláne, ha fülig szerelmes vagy.
Kiflikör-kép, paradicsommal.
Virslipáros.