Gulyás Dénes: Garnéla, nem túltolva
Az a lényeg, ha főzöl, hogy ne told túl, mert ha az alapanyag jó, nem kell bele még két tucat ez meg az…
Kategória: Hazai
Magyarországi abroszok emlékezete
Falcsik Mari: A Mennyország kapujában
Elkészült az első gyógyfüves és -fűszeres vörösboros tea – az a bizonyos mulled wine tea, ahogy a művelt angol mondja…
Petrőczi Éva: A König Ludwig kenyér – és a nevem
Megörültünk, amikor, hosszas próbálkozások után, rábukkantunk a szerencsétlen sorsú, ellentmondásos egyéniségű II. Lajos bajor királyról, Sisi királyné unokatestvéréről és megrögzött Wagner-rajongóról elnevezett, nagyon ízletes kenyérre.
Bauer Barbara: A piac ideje
Ha szombat, akkor piac!
Petrőczi Éva: Ké-rek gom-ba-vi-zet! Ké-rek gom-ba-vi-zet!
A bazsalikomos-zelleres-rizses paradicsomleves után, s a többféle középső fogás előtt, a gyermek, akit a Köténymesékben, hetedik unoka lévén, természetesen a „katica hetedik pettye” ranggal ruháztam fel, váratlanul ütemes kántálásba kezdett…
Peťovská Flóra: Balkonpaprika
Vitaminmátrix.
Petrőczi Éva: Kavaró
Már nem az éhség / hajtja járomba őket / a rézüst forró / öble körül, // sem a szilva-manna / zamat; / cibere-hullámok hátán, / kavarórúd ütemére // átringatózni az éjt, / miért gyűlnek hát össze, / miért?
Börzsönyi Erika: Lekvárfőzés idején
Valóságos szertartása volt a szilvalekvár főzésének, egész napot szánt rá a család, és a munkafolyamatban mindenkinek megvolt a maga feladata.
Szentmiklósi Tamás: Bogrács és bűnbánat
Mélységesen érzékelem és átélem létezésem nyomorúságos voltát, amikor tőlem két-három asztalnyira valaki gulyáslevest rendel.
Kovács Éva: Egy körteízű vándorút vége
A „Körte” feliratú a lekvárt apám húgának a házából hoztam el a halála után, annak is már sok éve…
Láng Eszter: A cukortartó
Ez amolyan hétköznapi cukortartó. Nem mintha nem birtokolnék ennél díszesebbet, finomabbat, a dédanyámtól rám maradottat, mégis ezt használom már vagy három évtizede.
Zsubori Ervin: Fügetalány
Furcsa szerzet a füge. Egy darabig semmi, aztán meg…