Szentmiklósi Tamás: Vasárnap délelőtti idill a hatvanas évekből
Bőven van idő ebédig / Futva jutok el a Térig / Harangszókor irány haza
Magyarországi abroszok emlékezete
Bőven van idő ebédig / Futva jutok el a Térig / Harangszókor irány haza
Nyolc éves lehettem, az öcsém meg hat, amikor anyukánk egy forró júniusi napon elküldött bennünket a tőlünk nem nagyon messze fekvő ribizliföldre, hogy szedjünk pénzért ribizlit.
Három éve ültetett kis meggyfánk beérett.
Pépes vacsorámat annak igazolására jegyzetelem le, hogy az élet nem fenékig tejfel.
Anyám kedvenc keverős-kavarós sütije volt az öt perc alatt összeálló joghurtos kevert tészta.
Az anyák Anyák napján körtés tarte tatint fogyasztanak!
Valamikor régen, amikor még családi házunk, és kertünk volt, mindig ültettünk krumplit is.
Kevés gyerek bírta ki, hogy ne dézsmálja meg a kenyér csücskét, hisz mindenki tudta, hogy a világon az egyik legfinomabb dolog a friss kenyércsücsök.
Kézzel írott receptjére Vaderna Mariska hagyatékában találtak rá.
A hatvanas években volt egy srác, afféle tohonya, szétfolyó arcú, akivel időnként beültem valahová sörözni és elfogyasztani (sok-sok kenyérrel) a legolcsóbb ételt, ami szerepelt az étlapon.
A karácsonyi édes után egy kis utószilveszteri sós; de ez sem olyan ártatlan, mint hihetnénk.