Börzsönyi Erika: Avokádókrém
Sok éve már annak, hogy volt egy szerelmem. Bejárta az egész világot, mégis, avokádókrémet nálam evett először.
Az idődimenzió mentén feladva
Sok éve már annak, hogy volt egy szerelmem. Bejárta az egész világot, mégis, avokádókrémet nálam evett először.
A vonat mindjárt bent van, jegyem nincs. Rohanok a pénztárhoz. Megkocogtatom az ablakot. Lassan nyílik, olyan lassan, hogy elönt a méreg.
Mintha ottfelejtettek volna minket az iskolapadokban, ugyanúgy heccelődünk és hahotázunk. Anekdotázunk a régmúlt emlékeken.
Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél…
Akkoriban rossz evő voltam, nem szerettem a húst. Viszont olcsó volt a krumpli, és bőven termett, Anyám meg Nagyanyám pedig számtalan ételt tudott belőle készíteni.
Jó kedvvel, bőséggel.
Egyszer volt, hol nem volt, hajdanán, Rómába mentünk szilveszterezni. Ó, álmaim városa.
A piacon a hordóban árult káposzta mellé a legtöbb helyen bagóért adnak egy liter levet, ami hosszan eláll a hűtőben, és könnyen kikapható a hűtőből.
Néhány nappal később…
A mélyenszántó előadás után a politológus, akinek minden költségét a vendéglátó intézmény fedezte, többfogásos vacsorát fogyasztott el egy előkelő, de legalábbis exkluzív párizsi étteremben.
Pointilista birkáim hőkezelésre várva.
Kilenc szál bejgli készült az idén, a várható igényekhez illeszkedő eloszlásban: két diós, három mákos […]