Galambos Tibi: Rajzok a konyhából #16 – Őszi kávé
Végre itt az ősz, a nagy melegek már elmúltak, ki lehet ülni a kertbe egy csésze kávéval.
Mostanság került asztalra
Végre itt az ősz, a nagy melegek már elmúltak, ki lehet ülni a kertbe egy csésze kávéval.
Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltuk, süssünk fokhagymás májat a hétvégén.
Nádas Péter halála napokig téma volt a svéd sajtóban. Akik eddig a leendő Nobel-díjast látták benne, azok sorra elmondták Nádas-emlékeiket.
Amikor letette elém a pincér, már a látványtól is összeragadt a szám, és azóta is sóvárgó elismeréssel gondolok vissza arra az ízharmóniára.
Ünnepel engem a családom a Stockholmhoz közeli Steninge kastélyban. Nem vagyunk nagy vendéglőzők, de svédországi éveink során bejártuk a környék kastélyait, múzeumait, s ezt találtuk igazán szépnek, ahová vissza lehet járni. Vissza is járunk.
Jól indul a reggel.
A taorminai Caffé Wunderbarban megfordult Greta Garbo, Elizabeth Taylor, Richard Burton, Tenessee Williams, Truman Capote, Hemingway és Gregory Peck is.
Az általunk választott, már-már kolostori visszafogottságú menü mindössze egy lapos halat tartalmazott, amely a tenger fenekén él és roppant érdekes a tekintete, a talaj felé néző oldalán nincs szem, átellenben viszont mindjárt kettő is van, és mindkettő ugyanarra az oldalra néz…
Nyolc éves lehettem, az öcsém meg hat, amikor anyukánk egy forró júniusi napon elküldött bennünket a tőlünk nem nagyon messze fekvő ribizliföldre, hogy szedjünk pénzért ribizlit.
Három éve ültetett kis meggyfánk beérett.
Pépes vacsorámat annak igazolására jegyzetelem le, hogy az élet nem fenékig tejfel.
Anyám kedvenc keverős-kavarós sütije volt az öt perc alatt összeálló joghurtos kevert tészta.