Tócsnit sütni csakis lámpalázzal tudok. Ez környezetbarát ugyan, de jóval tovább tart, éhes embernek istencsapás. Gyerekkori emlékképek, ízfoszlányok a számban, hó elején párizsis kenyér, hó végén tócsni a vacsora.
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Gulyás Dénes: A dédi után szabadon
A recept nagyon régi. Az összes nagyanyám, dédnagyanyám, s azok nagymamái is valószínűleg így készítették. Egy darabig mentem a kitaposott ösvényen, s hogy jó úton járok, gyermekkorom óta jól ismert illatok igazolták, egészen a második lépésig. Ez megnyugtatóan hatott, de a bennem bujkáló engedetlen kukta letért az ösvényről.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #1 – Lussari
Ötven éve iszom kávét. Cukor nélkül. Szeretem az ízét. Szeretek elüldögélni a kávé mellett, kicsit ellazulni, pár percre megállítani az időt. Bár minden nap van „kávészünet”, mégis vannak különleges pillanatok.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #35 – Viaszosvászon
Én hófehér, szövésében mintás damasztterítőket kaptam nászajándékba, az étkezőasztalra pedig nyomott mintásakat vettem. Naná, hogy mindent ráborogattak a gyerekek, nem győztem mosni, vasalni a terítőket, de nem engedtem a viaszosvászon csábításának.
Lackfi János: Finom csevapcsicsát…
Finom csevapcsicsát vettünk, és Ágnes lányom rögtön megjegyezte, hogy ez a kolbász neki nem ízlik. Természetesen anélkül, hogy megkóstolta volna.
Gergely Tamás: Hód-szendvics Ockelbóból
A park mellett emeletes ház, lent mintha múzeummal összekötött árusítás lenne a helyi kézműves tárgyakból, az emelet viszont büfé. Böngészem a menüt, s hát mintha áram rázna meg: hód-szendvicset kínálnak, elfogadható áron.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #34 – Butélia
A butélia derekába körbe leveles indát csiszoltak, amiből négy szőlőfürt csüngött lefelé. Ha valaki a nap bármely szakában megszomjazott, töltött magának egy pohárkával és fölhajtotta. Amikor kifogyott, nagypapa a szoba sarkában álló zöld csatos üvegből újratöltötte.
Gulyás Dénes: Harcsával enyhített emlék
Amikor egyszer már öt perce meg sem mozdult az úszó, a türelmem elfogyott, begázoltam a Tiszába, s ahogy az egyre mélyülő vízben lehetett, öles léptekkel haladtam befelé – egészen addig, amíg el nem fogyott a lábam alól a meder, s a víz a fejem fölött összecsapva el nem kezdett húzni-vonni magával.
Köböl Vera: Újévi lencséim, babonakörettel
Minden a Luca-napi búzavetéssel kezdődött. Négy éve, december 13-án eldöntöttem, hogy sorra veszem a babonáimat. Egy város közepén lakó magamfajtának ezt nélkülözhetetlen tudni.
Petrőczi Éva: Holnapra is majad
Pokorny Lia receptjei a szó legnemesebb értelmében zöldek – és nemcsak az ivólevek és a desszertek, hanem a húsételek is. A Lia komponálta zöldségpörölt egyik ősét, a zöldborsópörköltet valamikor gyakran magam is feltálaltam, igaz, nemegyszer hó végi kényszerből – de a család apraja-nagyja szerette…
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #33 – Jégkocka
Az első Lehel hűtőszekrényhez kaptunk egy hosszúkás alumíniumtálkát, áttetsző műanyag ráccsal.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Flódni
Alapvetően a három szín- és ízréteg teszi mutatóssá. Legalul a dió, középen a mák és a szilvalekvár feketéje, felül pedig az alma szerény, szűzies világossága. A tészta vékony rétege csak sejlik, a fogyasztó szinte csak tölteléket harap.