Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #40 – Étterem a Saint Catherine közelében
Az ütött-kopott cégérről még arabul is kibogarászhatatlan a büfé neve. Ennek ellenére ismerik a látogatók. Szájhagyomány útján terjed a híre, hiszen nekünk is ajánlották.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Az ütött-kopott cégérről még arabul is kibogarászhatatlan a büfé neve. Ennek ellenére ismerik a látogatók. Szájhagyomány útján terjed a híre, hiszen nekünk is ajánlották.
A Café gourmand egy francia desszertspecialitás, azt jelenti, hogy a kávé mellé általában háromféle, esetenként akár öt desszertet tálalnak fel a hely kínálatából.
Az iskolakapu kiböffentett,hogy visszavárjon a visszanyelésre(„kérődző emésztés”, tanultuk biológiaórán),a Csaba lépcsőn baktattunk Zsoltival hazafelé,a megdolgozottak […]
Régóta sóhajtozom, hogy zurek levest kéne csinálni, teljesen ráfüggtem lengyel kirándulásaimon a savanykás ízére.
A hatvanas években volt egy srác, afféle tohonya, szétfolyó arcú, akivel időnként beültem valahová sörözni és elfogyasztani (sok-sok kenyérrel) a legolcsóbb ételt, ami szerepelt az étlapon.
– Azt akarják, hogy féljünk – motyogja, / felvesz egy nagy kést, a spájzba surran. / Hallani, nyiszál, / kenyérvéget hoz, üresen majszolja.
Ez egy varázspizzásdoboz. De ha rám tetszik
hallgatni, akkor ott nyitja ki, ahol a felirat van,
hogy »open here«.
Túlélőkészlet édesszájúaknak a stuttgarti karácsonyi vásárból.
A történetben szereplő gyönyörű gulyásleves a napokban Kalifornia El dorado megyéjében készült, a környék egykor az aranyláz központja volt.
Elkészült az első gyógyfüves és -fűszeres vörösboros tea – az a bizonyos mulled wine tea, ahogy a művelt angol mondja…
Banánt ettem a buszon, / s mikor végeztem a gyümölccsel / egy hölgy kedvesen elkérte tőlem a héját. / Talán zacskóba teszi majd / zöld avokádó mellé, hogy beérjen?
Eszembe nem jutott volna Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját nézve, hogy az egyik szereplőt Tárkonynak hívják.