Losonczy Attila: Umbriai teríték két személyre
Az Élni és enni Umbriában regényes stílusú útinapló, receptkönyv, egyben remek kedvcsináló egy umbriai kiruccanáshoz.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Az Élni és enni Umbriában regényes stílusú útinapló, receptkönyv, egyben remek kedvcsináló egy umbriai kiruccanáshoz.
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Jó sorsom időről időre Tavernolába vet; a Comói-tó partján fekvő falucska fő nevezetessége egy hatalmas Gran Mercato, álmaim hipermarketje.
Tizenévesen fittyet hánysz holmi szabályokra, pláne, ha fülig szerelmes vagy.
Úgy röppent el / az életemből / az első tizenkilenc / otthoni, pécsi év, / hogy egyszer se / láttam nyílni-csukódni / a Nádor Szálló éttermének // mesébe illő, vaskeretes / üveggömbhéj-kupoláját.
– Gyere, muki, segíts! / Megindulok az előszobán át a konyhába. / – Kiválogatod a kavicsokat? / Elém borít a kerek fémtálcára félkilónyi szárazbabot.
Városok, arcok. / De semmi nem marad / úgy meg, kövületként, / bennem, mint / két szürke-piros / bonyhádi lábas / a bridgeporti bolhapiac / vackai közt.
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
Több évtizede már, de még ma is úgy idézik fel a nővérek azt a régi nyarat, mikor Sándor brassóit főzött a vendégeknek.
Folyton versengtünk. A görögdinnyét illetően például abban, hogy ki tudja szebben megfaragni.
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Apám rendelt, a pincér megterített, s az asztal közepére helyezett egy kenyereskosarat. Balga tett volt, legalábbis szerintem.