Miután Dániel András kolléga képes volt a drámaíróverseny megpróbáltatásai közepette még egy kávéjegyzetet is írni, a Brill Szálló általa már megénekelt koffeinbombája után ittam még egyet a színház büféjében.
Dániel András: Egy bábdráma-író ikszedik kávéja
Hány kávét iszik meg az ember 36 óra alatt, ha az a feladata, hogy egyetlen éjszaka megírjon egy drámát? Többet, mint gondolnánk…
Bauer Barbara: Emelem kalapom
Amikor a kenyér életre kél, akkor szuszog, puffog, mondhatni, örvend: most övé a tér.
Nagy Izabella: Kávéért verset
Március 21-e a költészet világnapja. Ezen a napon Budapesten is lehet verssel fizetni a kávéért. Két vers = két kávé.
Simon Magdolna: „Megáll az idő”, a kecskeméti kispiacon
Amíg feldolgozom az erősen retró környezetet, azalatt elkészül a barátnőm kávéja, amit vastag presszós üvegpohárba kap, és a 3 cl Unicum is kiméretik a megfelelő kis pohárkába.
Petrőczi Éva: Nem „mancsolunk” – kóstolgatunk
Karen Le Billon magyarul Falra hányt borsó? címmel megjelent könyve nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is.
Tóth István György: Kávé a napos oldalon
Ez legyen a legnagyobb baj: vasárnap kora délután, egy kávé mellett ülni egy dél-olasz kisváros álmos főterén és élvezni a márciusi napfényt, ami ekkor, ezen a vidéken már hol kicsit erős, hol meg még csak simogat.
Bauer Barbara: A falusi pék
Talán egyszer ő is ott lesz mindenki asztalán, mint az apja. Minden ünnepen.
Draskovich Edina: Nemzetiszínű camembert
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
Tóth István György: Aperitivo
A rákészülés szertartása. Színházra, mozira, egy jó vacsorára, esetleg egy kellemes esti sétára. Mindegy is. Most épp Palermóban.
