Végül egy alkalmi vendéglő sátra előtt leültek a hosszú, X-lábú asztalhoz. Fahéjas bort ittak, nádcukros ostyát ettek, és mert közben elhallgattak a harangok, a dobosok pedig szerencsésen elmasíroztak a Noordeinde palota felé, most már egymás szavát is értették.
Galambos Tibi: Teaház #1 – A tea apostola
„Mondd, tudod te, hogy kell egy jó teát főzni?” – kérdezte a családi legendárium szerint apám anyámat, nem sokkal azután, hogy összeházasodtak…
Gergely Tamás: Flambírozott Manchego
Új trend lenne kialakulóban? Nem vagyok jártas a gasztronómiai irodalomban, mindössze tapasztalom, hogy egyre több ételben tűnik fel a szarvasgomba.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #10 – Salzburg
Három (vagy már négy?) éve újévkor elkísértük Salzburgba a barátainkat, akik a Budapesti Lantos Kórus tagjaiként felléptek az újévi koncerten.
Kállay Kotász Zoltán: Ellenőrzési pont
– Menjen csak, Rózsika, figyelek – / a piros hokedlin ül, cipőit húzgálja lefele. / – Forr a tej – ismétli nagyi, és még egyszer beletúr / a szatyraiba. – Elmentem – dugja vissza / a fejét, aztán, mivel erre sem érkezik válasz, becsapja az ajtót.
Bibók Bea: Márquez-hangulatban
Fülledtség, a sülő húsok és zöldségek illatos sercegése, madárhangok, néma hőség…
Lackfi János: Ötvenből nyolc emlékszem – Kantin-válogatás
Emlékszem, hogy kaptunk Svájcból minicsokikat, mindegyiken más nevezetesség díszelgett, én gyorsan befaltam a magamét, húgom viszont mindig tartalékolt, így rájártam az ő csokijaira…
Sós Evelin: Mesetabletta #9 – Családi ebéd, filctollakkal
Egy szép napon megláttam, hogy egyik kolléganőmnek két csodálatos színű filctolla van: egy türkiz és egy mohazöld, kicsit okkeres árnyalat. Mindjárt támadt egy ötletem, hogy milyen képet csinálnék ezzel a két színnel.
