Nádasi Krisztina: Amikor jó
Egy korty forró kávé.
Amikor késő délután még mindig süt a nap.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Kállay Kotász Zoltán: Nagy víz
Ebéd után még egy utolsó mártózás, / aztán szedelőzködés, vissza az üdülőbe. / Végig a plázson, libasorban, ügyelve, / hogy ne tiporjunk senkinek a plédjére, rüsztjére, keresztrejtvényére.
Lackfi János: Túltöltő
Milyen ügyetlen ez a nagyi! Megint túltöltötte a csészét! De hogy minden egyes alkalommal?
Petrőczi Éva: Hollandiai kincses- és éléskamra
Szerencsére az amszterdami szülők ragaszkodtak hozzá, hogy a gyerekeik szirupos ostyát meg fűszeres kekszet ajándékozzanak mikulásra, és legutóbb a népharag elsodorta azoknak a túlbuzgó polgármestereknek a kísérletét, akik be akarták tiltani a spekulatiusfigurákat.
Petrőczi Éva: Egy kivi szabályos szíve…
Egy kivi szabályos szíve
lett a mai nap legnagyobb öröme;
ostorozó, egyszerre pulzus-pörgető
és zsigereket facsaró két hét után…
Noth Zsuzsánna: Mézvadászaton
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
Kállay Kotász Zoltán: Tor(ta)
– Holnap jön a hogyishívják… Minek jön? / Megint süthetünk… És nem tudom, hogy mit!
Petrőczi Éva: Történelem, családtörténet és ízemlékezet
Sokan ismerjük és szeretjük Bauer Barbara A leggazdagabb árva című regényét, amelynek novellafüzér-szerű folytatásában Békés megye egyik legjelesebb jótevője, Krisztina nem csupán mély hitű és jótékony teremtés, hanem igazi konyhaművész is.
Noth Zsuzsánna: Parádés ponty
Gyere!, sikoltom, s közben a hal visszatoccsan a vízbe. Utána kapok, és két kézzel tartom fogva a víz alatt, pedig ha akarna, sem tudna továbbúszni a sekélyesben. S ha nem találok rá, amúgy is belepusztult volna ebbe az átmelegedett pocsolyába.
Kotász Rita: Hecsedli (15 haiku)
Csipkebokor ég,
Látom benne Istent és
A hecsedlit is
Szentmiklósi Tamás: Evés és fogyasztás
A homlokát egyfolytában ráncoló Beleznay Kázmér a laptopja fölé hajolva írta a cikket a zsibongó étteremben, s már alig várta, hogy a végére érjen…
Kállay Kotász Zoltán: Konzerv II.
A Tusnádi utca közepén jártam, amikor megszólítottak. / – Kisfiú! Gyere ide! / (Ezzel nem csak az volt a baj, hogy nem voltam kisfiú, / egy tizenkét éves nem kisfiú már, / Jancsi sem voltam, mert hiányzott mellőlem Juliska.) / – Kisfiú! Segítenél? / A néni egy garázsajtóból hunyorgott.