Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Gergely Tamás: Román fűszer magyar szájban
Tudtam, mi az a sárga fűszer, de sose kóstoltam meg. Kíváncsi lettem, s az ajkamhoz emeltem…
Gergely Tamás: Surult kukorica
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
Galambos Tibi: Én és a szardínia
A szardínia persze frissen sütve a legjobb, de azért a konzervált változatából is ki lehet hozni jó kis reggeliket és uzsonnákat. És még akár filozofikus mélységekig is juthatunk közben.
Petrőczi Éva: A gímszarvastól a rénszarvasig
Kis csokológia (és csókológia), 42. házassági évfordulónkra.
Gergely Tamás: Nyolc szem rizs – díszebéd Észak-Koreában
Romániában húztam le életemnek első felét, a kommunista diktatúrában, s amikor már elviselhetetlennek tűnt – legalábbis újságíróként – az az élet, menekültem. Az Észak-Koreáról szóló cikkek olvasása is ehhez kapcsolódik: nagyon sok hasonlóságot látok az akkori Románia meg a mai Észak-Korea között.
Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján
Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral.
Pál Gergely: Ízörökség a 20. századból – a Lakatos inas
A családi receptgyűjtemények egyike 1932-es születésű nagyanyám kerekded betűivel íródott, míg a másik, a korábban lejegyzett az ő édesanyjához köthető, aki 1904-ben jött világra. A „Lakatos inas” mindkettőben megtalálható.
Fényes István: A hal
Apám, hazatérvén, a legnagyobb méretű fanyelű csavarhúzóval vágta kupán – nem is tudom, ez mennyire felelne ma meg az uniós előírásoknak, de az áldozat utána nem tiltakozott, hanem megvetette alapját a karácsonyi tradíciónak. Eszerint a karácsonyi vacsora rántott hal, krumplipüré és cékla, a záróakkord pedig bejgli. Semmi hedonizmus, semmi halászlé, annak illata nem passzol a karácsonyfa illatához.
Faragó József: Adventi fekete sör, jéggel
Split mindig meglepi az embert, ha off szezonban merészkedik a városba. Pár éve például kitiltották az adventi sokadalomból a balkáni mulatóst, a cajkét. Az idei tél szenzációja azonban egyértelműen a sosem látott jégpálya…
S. Nagy Katalin: Kanizsai betlehem
Kevés boldog családi együttléteink egyike, amikor anyai irányítással a négy gyerek nemcsak karácsonyfadísz-mézeskalácsokat formázott, hanem elkészítettük a betlehemest is.
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”