Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #12 – Szecska
Amikor tűzszerész apám leszerelt, a Lajos utcában a MÉH átvevő telepen helyezkedett el. Annyira szívébe lopta magát egy szecskavágó, hogy egyik este hazacipelte azt a nagy rozsdás monstrumot.
Gergely Tamás: Tej és erő
Erről nekem Túrterebes jut eszembe – újra. Meg egy „tejes” reklám. Így szólt: „Micsoda erő, micsoda izom / Reggel-este tejet iszom!”
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #11 – Nyeles és lyukas
Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #17 – Anyósom különleges lecsójának meséje
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.
Stegbauer Tibor: Borsó
Aztán nyár derekán, mikor a pityóka már virágzott, lehetett leszedni a borsóhüvelyeket, azokat hüvelykujjal kibontani, felénél többet az odakészített tálba tenni, s a maradékot megenni.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #10 – Rádli
Addig-addig rakosgattam a fiókban ide-oda a kecses kis szerszámot, míg kedvet kaptam a barátfüle készítéséhez. Liszt és szilvalekvár van a spájzban, ha a kicsi elalszik, meggyúrom, és az ebéd utáni csendes pihenő alatt kifőzöm.
Gulyás Dénes: Pécsi menü
Közben tisztességes, krónikus hedonista módjára már a kora délutáni, tiszta fácánlevesre s az éppen csak megsütött, belül szinte nyers bélszínre gondolok, tejszínes zöldbors mártással, tepsis krumplival, melynek darabkái megannyi arany barnára sült apró párnára emlékeztetnek…
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #9 – Teflontepsi
Ódákat zengett a szomszédasszonyom az új teflontepsijéről. Eleinte elengedtem a fülem mellett, csak kuncogtam rajta a fejemet félrehajtva, mert mindig tepszinek ejtette ki a szót, aztán szöget ütött a fejembe, hogy se bezsírozni, sem belisztezniKóstolj bele
B. Tomos Hajnal: Az a felejthetetlen tálmos-bálmos
Mikor még földjeinket nem sajátította ki a „népi hatalom” (itt persze a kollektivizálásra célzok), nagyszüleim felvittek a Palájra, ahol akkoriban jó félhektárnyi kaszálójuk volt, s ott évente kétszer, ritkábban háromszor „szénát csináltak”.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #8 – Tökgyalu
Amik hiányoztak, hazahoztam nagymama házából, így került hozzám a fából készült, falra akasztható, egyik oldalán uborka-, a másikon tökgyalu.
Petrőczi Éva: A pécsi Nagycsemege freskójára
A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.