Gergely Tamás: Kínai egres, azaz Kiwi. Nem szárnyatlan madár?
Észrevettem, hogy a szomszéd asztalon tortát szolgáltak fel, tetején valami különös zöld szelettel, amiben körkörösen fekete pontok díszelegtek.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Iván Gizella: A borsó, amiből egy egész panelt etettünk
A férjem tavasszal borsót ültetett, gondoltam, ebből sem lesz semmi, de…
Szentmiklósi Tamás: Egy felejthetetlen nap Szczecinben
Belém karolt, meglehetősen erőszakos módon, s elrángatott egy étterembe, ahol a barátnője pincérnőként dolgozott. Útközben betanított nekem egy négysoros lengyel versikét, mondván, hogy ha előadom a csajnak, ehetek, amit akarok.
Börzsönyi Erika: A kenyér
Kevés gyerek bírta ki, hogy ne dézsmálja meg a kenyér csücskét, hisz mindenki tudta, hogy a világon az egyik legfinomabb dolog a friss kenyércsücsök.
Szentmiklósi Tamás: Étvágygerjesztés
A hatvanas években volt egy srác, afféle tohonya, szétfolyó arcú, akivel időnként beültem valahová sörözni és elfogyasztani (sok-sok kenyérrel) a legolcsóbb ételt, ami szerepelt az étlapon.
Petrőczi Éva: Kavaró
Már nem az éhség / hajtja járomba őket / a rézüst forró / öble körül, // sem a szilva-manna / zamat; / cibere-hullámok hátán, / kavarórúd ütemére // átringatózni az éjt, / miért gyűlnek hát össze, / miért?
Börzsönyi Erika: Lekvárfőzés idején
Valóságos szertartása volt a szilvalekvár főzésének, egész napot szánt rá a család, és a munkafolyamatban mindenkinek megvolt a maga feladata.
Szentmiklósi Tamás: Bogrács és bűnbánat
Mélységesen érzékelem és átélem létezésem nyomorúságos voltát, amikor tőlem két-három asztalnyira valaki gulyáslevest rendel.
Láng Eszter: A cukortartó
Ez amolyan hétköznapi cukortartó. Nem mintha nem birtokolnék ennél díszesebbet, finomabbat, a dédanyámtól rám maradottat, mégis ezt használom már vagy három évtizede.
Börzsönyi Erika: Amikor a fiam vegetáriánus lett
Amikor a fiam vegetáriánus lett, egy világ omlott össze bennem. Egészen pontosan a hagyományos mindenevő világkép.
Kállay Kotász Zoltán: Ott fogsz
Piszmogtam, kevergettem, kotorgattam, / otthagytam a kelkáposzta-főzelék nagyját, / nagyi dühösen felkapja, eltakarítja, / aztán az előszoba közepén felvetett fejjel rákezd: / „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát…”
Gergely Tamás: Vineta! Vineta!
Akármilyen ügyes vagyok, a bukaresti vineta-ízt nem tudom elővarázsolni.