Lackfi János: Étlap-versek 3/3
Ha a tej elbambul csöppet, / Joghurt lesz belőle, / Aztán összeszedi magát, / Sajttá gömbölyödve.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Ha a tej elbambul csöppet, / Joghurt lesz belőle, / Aztán összeszedi magát, / Sajttá gömbölyödve.
Egy jó kis kávézó a bilbaói Guggenheim közelében…
Egy papírszatyornyi fűszernövény, belőlük ízélmény majd csak ezután lesz.
Meglátva, ahogy egykor a mandarin fürdött a fényben, hirtelen megcsapott a gyümölcs erős illata.
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Egyenesen a frigóból…
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.
A családi legendárium szerint a maceszgombócot annak idején mindig dédanyám készítette…
Még füle is lett. Mondhatnám, hogy így terveztem, de nem.
Amikor írok, két dolog kapcsol ki igazán: a futás és a sütés.
Az anyukám igazi ízes, vidéki konyhát visz, ahogy azt a nagymamámtól tanulta.
ha rád gondolok / érzem a zöld tea / fanyar ízét…