Sós Evelin: Mesetabletta #11 – Napközi, lekváros kenyérrel és pejslivel
Az általános iskolai napköziben legtöbbször egy nagy tálca lekváros kenyér volt uzsonnára, inni nem kaptunk.
Az általános iskolai napköziben legtöbbször egy nagy tálca lekváros kenyér volt uzsonnára, inni nem kaptunk.
Szombati teríték.
Sokat játszottam a nagyszülőknél, influenza esetén pedig mindig menekülési stáció volt a nagyim. Ilyenkor a piros teát kértem. Egyszer a konyhakredenc sarkában a hársfavirágzatokból kivett párat, gyakorlott mozdulattal piros teát készített, mikor megláttam ezt a gyönyörű kis tejeskancsót. Azonnal elbűvölt a szivárványos, kifinomult, biedermeieres kecsessége.
A gyümölcs-óra / októbert mutat: / birs-perc, / alma-perc, / körte perc, / az őszt kondító, / tarka fák alatt.
Egy alkalommal egy testvérpár kenyeret majszolva érkezett a focihelyre, rajta valami fura, szemcsés dolog volt; kiderült: cukroskenyér. Olyat mi még nem ettünk, szaladtunk haza mi is, és kértünk a mamától.
Az idén először, salátakrumpliból és lila hagymából készült majonézes krumplisaláta is került az asztalra. A körmös Judit receptje. Ültem előtte, csiszolta a körmöm, kenegette lakkal, majd szárította UV fény alatt, és a véget nem érő húsvéti menüről diskuráltunk. Juditéknál a lila hagymás, tocsogós krumplisaláta nélkül nincs élet, nincs húsvét.