Tehát, szokásos szombat esti Fecskülés,
tavasz van, terasz van, nevetünk.
Besötétül, előkerül a torta,
tavalyi szép piros gyertyákkal,
a kedvenceim.
Mielőtt elfújod, kívánj valamit, Izám,
mondja, és én értük kívánok,
mert itt ülünk három órája,
és megvárta, míg sötét lesz, és alkalmas
a pillanat, hogy
elém tegye a zserbótortát égő gyertyákkal.
Tehát, a zserbósütésnek múltja van,
ezekből is csorog a lekvár,
mint két éve karácsonykor.
Ötkilós zserbó kerekedett a sok íztől,
Tavaly már kevesebbet tettünk bele.
De, akkor meg diódaráló nem volt.
Így.
Zserbótortám még sosem volt,
persze az sem igaz, hogy ma van
a születésnapom.


Vers, ünnepelt: Nagy Izabella | Zserbótorta, fotó: Barbély Virág.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel