Simon Magdolna: Introvertált Balaton II. – Kávé a strandon

Kora reggeli úszás. A strandon senki, vagy néhány horgász legszélen, a vízibicikli-kölcsönző stégen. Igen, ez egy jó hely az északi parton. Nem zárják be a Balatont este hétkor a strandpénztárral együtt. Lehet jönni úszni akár éjjel, teliholdnál, ezüsthíd, oh!

Akár hajnali fél 6-kor is, és nézni úszás közben a születő fényt. Ilyenkor nem kell a bójákkal kijelölt helyen, a parttal párhuzamosan úszni, hanem be lehet célozni a fonyódi kúpokat. Megvan, hol kell visszaforduljak, hol látszódjon a kistemplom Ábrahámhegyen, és mennyire lássak be a révfülöpi öbölbe. Ennyi a reggeli úszásadag, ha egyedül vagy bent, fegyelmezettnek kell lenni.

A parton pihengetés, zuhany utáni száradás. Kacsák szundikálnak a fűben, egy hattyú úszik be az öbölbe. A bóján bent két küszvágócsér üldögél. Napközben aztán kiderül, hogy idei fiatalok, mert még etettetik magukat, ezért ülnek kitartóan az imbolygó bóján.

A nézelődésből kizökkent a vasúti sínen túl megszólaló hangos ébresztő zene, a volt ifjúsági táborban. Vége a reggeli introvertált Balatonozásnak. De egy jó kávé, tejszínhabbal, még helyrebillentheti az egyensúlyt. Ez már az utolsó nap. Megvárom, hogy a „fakocsmában” nyitás után felmelegedjen a gép. Kényeztetős búcsúkávé.

Vélemény, hozzászólás?