Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján

Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral. Az ifjú hölgytől még kézzel sodort szivart is lehetett kérni.

Rejtett hangszórókból Máximo Francisco Repilado Muñoz, a későbbi Compay Segundo fájdalmasan szép muzsikája, a Juramento hallatszott. Késő ősz volt, a fürdőidény vége. Rajtam kívül más nem is tartozkodott az apró, mindössze három asztalt befogadó teremben.

Ekkor figyeltem fel – tőlem alig karnyújtásnyira – a falhoz állított gitárra. Aztán ahogy néztem, egy adott pillanatban a D húr megremegett.

Tavaly megbotránkozva láttam, hogy az épület azon részét, ahol a kávét főzték, lebontották, de a belső sarkot, ahova annak idején a viharvert akusztikus gitár volt támasztva, ideiglenesen megtartották.

Az a töredezett falrész magányában úgy állt ott, mint egy modern gólem.

Illusztráció: Eforie Nord, Románia, 1960 – a tengerpart a Hotel Belona teraszáról nézve (Fotó: Fortepan / Heinzely Béla).