Noth Zsuzsánna: A vérkorbácsoló hűtő

Igyekszem röviden és velősen fogalmazni, de ez egy egész hetet átölelő történet…

Kedd reggel, ahogy nyitottam a hűtőm ajtaját, tőből kiszakadt. Jobb kézzel függőlegesen megtámasztva az ajtót, ballal kikaptam a polcról a párizsit. A reggelim szikkadt kenyérre és öt szelet párizsira korlátozódott, mert az ajtót vissza tudtam biggyeszteni a mágneskerete jóvoltából, de – amíg nem veszek új hűtőt – jobb, ha nem nyitom ki, nehogy a mágnesszigetelés is leváljon az ajtóról, és megromoljon a benne lévő temérdek étel.

Max. 110 centi

Kidolgoztam a haditervet, reggeli után irány a legközelebbi multi. Lemérem a régi helyét, 55×55, egy centiméterrel sem vehetek nagyobbat, mert nem fér be a panelkonyhába. A magasságban elmehetek 110 centiméterig, úgy, hogy a szakácskönyveket és a teákat a hátán tartó polcot ne kelljen kiemelni.

Annyira zaklatott vagyok, hogy rossz zebrán megyek át, és amíg korrigálom ezt a félrelépésemet, elmegy a busz. Széttép a jeges szél, mire begördül a következő busz.

Mérőszalaggal történő hosszas méricskélés és tanakodás után kiválasztok egy hűtőt és elkezdem a műszaki osztályhoz tartozó eladó felkutatását. Megvan, A-tól Z-ig mutogatja és magyarázza az egyik mosógép használatára vonatkozó részleteket egy idős férfinek. Nagy sokára megszabadul az értetlenkedő vevőtől, aki végül is nem veszi meg a gépet.

Elviszi így? El

Hűtőgépet szeretnék venni, közlöm vele nyugalmat erőltetve magamra. Megmutatom, hogy melyiket. Megnézi, mondja, rendben. Gyári csomagolású már nincs. Elviszi így? El, hát hogyne.

Eltalpalunk a pulthoz. Viszi magával a gép adatait ismertető táblácskát. Megnyitja a számítógépet. Kérdezi és gépeli az adataimat. Telefonszáma?, néz rám sürgetően. Csak a vezetékest tudom fejből, szabadkozom, közben eszembe jut, hogy az utolsó pillanatban zsebre vágtam a mobilomat, hátha szükség lesz rá. És szükség is lenne, ha bele lenne táplálva a saját számom. Nincs a pénztárcájában egy cédulán?, kérdi az eladó. Nincs, de felhívom egy ismerősömet, hogy diktálja be. Rendben, mondja a férfi és eltalpal mellőlem. Odaküld egy fiatalabb eladót, hogy szerencsétlenkedjen a továbbiakban ő velem.

Elviszi így is? El

Háromszor fut neki az adatlap kitöltésének a számítógépben, kétszer az ő nevét vetíti ki a vásárló nevénél. Hátrasiet a hiteleket intéző irodához, így sikerül a megoldást megszereznie. Kitöltjük a lapot géppel és kézzel is, mondom neki, hogy a kollégája szólt, húzzuk el a gépet a fal mellől, vizsgáljuk meg minden oldalát, nehogy sérültet vegyek. Hátratalpalunk a géphez, kiráncigálja, megnézzük az oldalait, épek, viszont a tetejéről több helyen lehorzsolódott a festék. Elviszi így is?, kérdezi a férfi. El, válaszolom, mert tudom, hogy még ma feltétlenül hűtőt kell vennem, és nincs több nekem megfelelő méretű. Bejelölgeti az űrlapon, hogy a tetején milyen sérüléseket észlelt.

Belenézünk, nehogy törött legyen benne az üvegpolc, mondja és visszamegy a hűtőgéphez. Kinyitja az ajtaját, megvizsgálja a tartozékokat. Na tessék!, mondja kissé felpaprikázottan, kiemelték belőle a mélyhűtő ajtajának a rögzítőjét, anélkül nem tudja használni. Másikat kell választani!

Akkor legyen gyári

Kinézünk egy gyári csomagolásút, ami egy kicsit kisebb, de ugyanúgy megvan benne minden, mint az előzőben, mutatja a férfi a monitoron kivetítve. Rendben, megveszem. Két-három nap múlva tudják szállítani. Nem a legideálisabb, gondolom, de valahogy kidolgozok egy taktikát, hogyan tudom ezt az időintervallumot gond nélkül áthidalni.

Két éjjel alig alszom, azon morfondírozva, hogy mit egyek, és melyik ételt hogyan tudom átmenteni az új hűtőbe. Az ajtaját többet nem emelhetem le. Foglyul ejtette a tejet, vajat, sajtot, zöldségeket, húslevest és a mélyhűtött csirkefalatokat, nudlit, tarját, zöldbabot… Megoldom, tej helyett teát iszom, sajt és vaj helyett kibontok egy májkrémkonzervet, az jó reggelire és vacsorára is. Friss ételt semmit nem vehetek, mert hűtő híján megromlik. Ebédet hoz az ételfutár.

Leolvasztás

A szállítás napján már hajnali háromkor ébredek, amikor az ételeket kirámolni még nem érdemes. Hatig morfondírozok, hogy mit hogyan tegyek majd. A mélyhűtő tartalmát kipakolom a mosogatóba, a többit tálcákra és dobozokba. Reggel kilenckor érkezik egy SMS üzenet, hogy 11 és 14 óra között várható a leszállítás. Addigra már elkezdtem leolvasztani a hűtőt. Csavarhúzóval feszegettem le a mélyhűtőrészre rakódott jégpáncélt. Ez az, amit nem szabad, de ennek már mindegy.

Légmentes leletek

Kitöröltem a hűtőt, feltöröltem a konyhakövet, és még mindig órák voltak hátra az új leszállításáig. Eszembe jutottak az évek óta a gép háta mögé beesett tárgyak, kicsit kihúztam a gépet, hogy be tudjak nyúlni azokért. Előkerült a gyógyszeradagoló tégely, a magnézium pezsgőtabletta és egy filteres Ginseng tea. Légmentes csomagolásban kuksoltak a hűtő mögött, ezért felhasználhatók.

Ha már félig-meddig kihúztam a hűtőt, kihúzom még jobban és felsöprök, felmosok alatta. Rozsdás fémlemezszeletek szakadtak le az aljáról. Na, ez szétrohadt teljesen, állapítom meg, nem csoda, hogy kiszakadt belőle az ajtaja.

Minimum 4 óra

Jöttek a szállítók nagy dérrel-dúrral. Hozták az új hűtőt. Mondtam, hogy a boltban a lelkemre kötötte az eladó, hogy bontsuk ki és helyezzük üzembe. A testesebbik legényből egy számomra ismeretlen szó robbant ki. Nem értettem, mit akar, felkaptam az asztalról a kiskést és elkezdtem levágni a dobozról a kötöző pántokat. Megfogta, letépte, összetekerte őket. Leszedte a doboz tetejét, kiemelte a parkettára a hűtőt, és ingerülten közölte, a boltban nem értenek hozzá, ő már csak tudja, hogy szállítás után négy órán át nem szabad bekapcsolni. Megkérdezte, el kell-e szállítani a régit. Mondtam, hogy igen, az ajtaja már leszakadt, ezért vettem újat. Csak két darabban lehet elvinni.

Ócskavasnak

Az egyikük felkapta az ajtót, a másik kissé megemelte a gépet, amiről peregtek a rozsdás lemezdarabkák, és az aljáról levált egy hosszú, rozsdás keresztpánt. Ezt már nem lehet leadni, ez már nem hűtőgép, csak ócskavastelepre lehet vinni. Csak álltam vele szemben rezzenéstelenül, egy kukk nélkül, mert teljesen hidegen hagyott a kekeckedése. Mivel se férjem, se fiam, se apám, se bátyám, senki férfiember nincs az egyszemélyes családomban, akitől fizikai segítséget tudok kérni, ez az elemeire széthullott hűtő, amíg a világ világ, ott fog állni és tovább fog porladni a konyha sarkában. Nekem már ez is mindegy.

Látva, hogy nem rendülök meg a kijelentésétől, nem ajánlok fel ezreseket, kicibálták a hűtőt az előszobába, onnan a lépcsőházba, a kisebbik férfi leült a lépcsőre, a termetesebb feladta a hátára a rozzant hűtőt. A kicsi hétrét görnyedve megindult vele lefelé. Épphogy csak köszöntünk egymásnak, és már ott se voltak.

Csemegék a szarkáknak

Míg kivártam a négy órát, megszürkült a mélyhűtőből kikerült csirkemáj és a főtt, kötözött sonka, félig kiolvadt a tarja, a nudli és a panírozott csirkefalatok. Lesz pár ezer forint károm. Megbuggyant a húsleves, megkeseredett a dobozos tej, és a kiolvadt mirelit leveszöldség bebarnult és megbüdösödött. Egy nejlonzacskóba begyűjtöttem a romlott ételeket és levittem a patakpartra, kiöntöttem a töltés oldalába. Lesz mit csemegézni a varjaknak és a szarkáknak.

Csak egy keresztpánt

Kicibáltam a hűtőt a szobából a konyhába, és amikor betuszkoltam a régi gép helyére, észrevettem, hogy lényegesen kisebb az előzőnél. Te jóságos Atyaúristen! Eddig se fértem be a kicsi hűtőmbe, mostantól már tényleg csak tíz deka párizsit tarthatok itthon. Az ajtaját kinyitva lett úrrá rajtam a legnagyobb elkeseredés. Feleakkora a zöldséges doboza, mit az elődjének, és nincs rendes ajtóval becsukható mélyhűtő része. Csak egy keresztpánt van a mélyhűtő helyén egy felhajtható lappantyú ajtóval. Fölülről látni lehet, hogy mit tettem bele. Tehát az összes fagyasztva tartalékolt ételem mehet a kukába, vagy a szarkáknak.

Ennél a felismerésnél eredtek el a könnyeim, erre legvadabb álmaimban sem számítottam volna, hogy mától minden áldott nap el kell zarándokolnom a boltba, és csak annyit vásárolhatok mindenből, amennyit rögtön meg is főzök és elfogyasztok. Mi lesz a három-négynapos ünnepekkel?

Ha túlélem

Amikor felocsúdtam a zokogásból, nekiálltam megfőzni a kiolvadt zöldbabot és tarját babgulyásnak. Megszagolgattam mindkét alapanyagot, a babnak nem volt kellemetlen szaga, a húsnak a zsíros részei kezdtek faggyúszagot árasztani. Ezeket lefarigcsáltam róla, kitettem az ablakpárkányra a szarkáknak, a többit felkockáztam és megfőztem. Ha kivégez, több problémám háztartási gépekkel nem lesz. Még este megettem egy kis adagot, ha túlélem, lesz ebédem és vacsorám hétvégén.

Másnap konstatáltam, hogy megúsztam ételmérgezés nélkül. Kiszedtem egy mélytányérba az ebédemet és feltettem a hűtőgép tetejére a mikrohullámú sütő elé. Arról teljesen megfeledkeztem, hogy az új hűtő kisebb és nem 20 cm rakfelület van rajta, hanem csak 10. Amint elengedtem a tányért, az lebillent és az ebédemet kitálaltam a konyhakőre. A tányér valami csoda folytán megúszta a landolást. Bosszankodva visszalapátoltam a tányérba a kanállal a babgulyást. Lesz, ami lesz, megeszem, de már nem olyan jó étvággyal ettem, mint előző este.

Hátravan még a nudli és a csirkefalatok elkészítése és viszolyogva elfogyasztása, ha csak nem rohad meg és viszem le egyenesen a patakhoz a szarkáknak.

Illusztráció: Zsubori Ervin.