Bagó Tünde: Az Ella háborúja ízei #1 – Mi kerül az étkezőasztalra egy háborús regényben?

Egy évtizede élek Németország délnyugati részén, ahol a látnivalók és az időjárás után az ételek okoztak meglepetést. A Bodeni-tó, Allgäu, a Fekete-erdő és a fiatal Duna vidékén tett túrák és városi séták során a délnémet éttermek sorra bebizonyították, hogy a német gasztronómia is számos ízletes ételt kínál.

Az Ella háborúja című történelmi regényem írásakor már az én asztalomon is rendszeresen vendég volt a maultaschen, a spätzle, a bülle és a brezel.

A regény egy határ menti kisvárosban játszódik, ahol én magam is élek, így jól ismerem a környék bülletermesztő gazdáit, a legjobb maultaschent és spätzlét készítő éttermet, valamint a péket, aki ropogós brezelt süt.

A regény azonban korántsem egy olyan nyugodt, bőségről árulkodó korban játszódik, mint amilyen engem vett körül a megírásakor. Ezért könyvtári és levéltári kutatásaim során igyekeztem a korabeli lapok és egyéb források segítségével feltárni, milyen ételek kerülhettek a helyiek asztalára a második világháború idején.

Főszereplőim, Ella és Lukas jómódú, értelmiségi házaspár, akik Stuttgartból költöznek a svájci határ mellett található Singenbe, a Hohentwiel várrom lábához. 1944-et írunk, amikor a férj, Lukas megkapja a kórházigazgatói állást és beköltözhetnek a kórház mellett álló, a 20. század elején épült villába. A vidék viszonylagos nyugalma mellett többé-kevésbé bőséges ellátásban részesültek.

Lukas így fogalmaz egy, a város vezetőjénél elköltött vacsora után Ellának:

„– Nekem is hiányzik Stuttgart. A régi, háború előtti Stuttgart. Ahol még meg sem száradt a moziplakáton a ragasztó, mi már ott ültünk a nézőtéren. Emlékszel? A mozi után mindig betértünk valamelyik bárba táncolni. Élveztem, amikor az elsők között próbálhattuk ki a barátaimmal az új Mercedes Cabriolet-t, vagy amikor csak úgy bolyongtunk kettesben az állatkertben. Milyen szép élmény volt, amikor egyik alkalommal a madárház melletti kis színpadon a zenekar az egyik Brandenburgi versenyt játszotta, és a madarak is bekapcsolódtak. De ennek már több éve. Az utóbbi időben főképp a szirénák hangját hallgattuk az óvóhelyen kucorogva… S örültünk, ha a házunk épen maradt. Most jóval biztonságosabb vidéken élni.

Nézd csak! – Lukas kivette a kabátzsebéből az egyik kezét, és körbemutatott. – Nyugodtan sétálunk a kellemes tavaszi estében egy dübörgő folyó partján. S mit ettünk ma? El sem hiszem, hogy borjú volt. Ahogy pár napja füstölt szalonna ízét éreztem Martha asszony főztjében. Már idejét sem tudom, mikor ettem ilyesmit utoljára.

Ella hallotta, ahogy a férje nagyot nyel. Elmosolyodott.”

Bagó Tünde: Ella háborúja | 21. Század Kiadó, Budapest, 2023 | 287 oldal, 5490 forint | Fotó: Bagó Tünde.