Ha a Kantinból beülünk a Szalonba, nagyjából arnolfiniül beszélgetünk. Nem csoda hát, hogy több mindenben azonos ösvényeken járunk. Itt a paradicsom például. Még ha nem is származik mind egy anyától, ugyanolyan élvezetes nézegetni, ki hol tart. Stuttgart – a gigantikus nyár ellenére – szemmel láthatóan vészes lemaradásban van a szigetszentmiklósi és a budapesti kollégákhoz képes.

Én is termelek ehetőt a stuttgarti teraszon, de ez leginkább tépősaláta, rukkola, uborka, retek és fűszernövények. Hihetetlen örömöt jelent, hogy tavasztól őszig néhány cserép és egy magaságyás terméseiből bármikor friss saláta készíthető.

A képen látható paradicsomok palántájához úgy jutottam, hogy nyár elején az egyik ház elé ki volt rakva pár kezdemény ajándékba, és magammal hoztam egyet. Nem volt különösebben robusztus példány, így bedugtam az uborka mellé, ami akkor már lelkesen kunkorodott felfelé a korláton. Szeptember vége van, így az, hogy a paradicsom vajon beérik-e, még rejtély. A biztonság kedvéért hozott azért pár új virágot. „tArtameddigtart” – hogy a híres szlogent idézzem az archívum faláról…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel