Kitzinger Szonja: A tökök kaviárja

Milyen vásárfiát lehetne hazavinni a szigetmonostori PirosLábos Fesztiválról, ahol a Fő utca portái megnyílnak és a helyi termelők megmutatják: ki mit tud? Ezen töprengtem, de a kérdés hamar megoldódott, amikor belebotlottam a mini tökpiacba. A hevenyészve kupaccá rendezett tökök olyan kompozícióvá álltak össze, ami jobbára festők ecsetjéből kanyarog elő. Mivel eladó nem mutatkozott, hosszasan belefeledkezhettem a látványba.

Szép nemzetközi maga a fajtaválogatás is – tűnődtem a tábla előtt. A helyi termelő szortimentje közt ott volt a nagydobosi, a kanadai orange, a provence-i muskotály és a japán hokkaido. Utóbbival pár hete találkoztam már egy vendégségben; addig csak a szupermarketek kínálatából szemezgettem, s jobbára a kanadaival tértem haza, most viszont egy 3 kilós japánért nyúltam. Azt mondják, ez a tökök kaviárja, ami a 350 Ft/kilós árán is megmutatkozik. De tekintsünk el ettől, a lényeg, hogy dekorál, színe tüzes narancs, a konyhapulton egymagában állva is őszt varázsol az otthonba. Íze édes, húsa lisztes, héja vastag és nehezen vágható, aromája diós, levesként elkészítve jól áll neki a belefacsart narancs. Aki pedig nem pirítja meg a magot, hanem begyűjti és elraktározza, majd egy megfelelő stratégiai ponton elveti, jövő ilyenkor narancspettyes kertben szüretelheti a saját hokkaidóját.