Sárkány Viktória: Magyar ízek Eldorádóban

A történetben szereplő gyönyörű gulyásleves a napokban Kalifornia El dorado megyéjében készült, a környék egykor az aranyláz központja volt. A leves előzménye, hogy a Sacramentótól párszáz kilométerre élő két amerikai utasommal a német vidéket jártuk pár napig együtt november közepén. Örömömre hamar kiderült, hogy nem a bajor csülök, és nem is az osztrák (olaszoktól lopott) rántott hús, hanem a magyar gulyás ejtette rabul az ízlelőbimbóikat többhetes közép-európai kalandozásuk során.

Mivel többször is felszólítottak, hogy adjak egy igazi receptet, gondoltam gyorsan nyomtatok nekik egyet a netről angolul, de rá kellett jönnöm: az angol nyelvű receptek nagy része csapnivaló, sok eleve alaplét használ víz helyett, zellerről, fehérrépáról egyáltalán nem emlékeznek meg, skandalum, ilyet nem adhatok. Így végül írtam nekik én egy rendes hazait, alaplés majomkodás helyett csapvíz, rendes mennyiségű zöldség, csipetke (ezt kb. minden angol leírás kihagyja), marhalábszár nagyobb darabokban, lassú főzés, ahogy kell.

Egy héttel később jött a kép a remekbe szabott gulyásról, amely talán csak annyiban tér el az enyémtől, hogy én nem ilyen rendezetten, tiszta ruhában állok a művelet végén a fazék mellett, mint ők. Egyebekben ránézésre 10/10, bizakodom benne, hogy szereztek valami rendes kenyeret is a tunkoláshoz, amit szintén a lelkükre kötöttem.

Kis dolog ez a világ folyásában, mégis, én úgy érzem, sikerült valami jóhoz hozzájárulnom kontinenseken átívelően – a magyar konyha hírnevének öregbítéséhez biztosan.

Fotók: anonim fényképezők, Kalifornia.