Balla Erna: Életem első sóletje

Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Vagy dolgozom, vagy utazom, vagy bulizom. Saját döntések végül is. Hát most úgy döntöttem, a hétvégére mindent lemondok, azt csinálok két napig, ami utamba jön, és élvezem a feldíszített otthonom.

Aztán szombat reggel bekattant, mit csinál az ember egy semmittevős hétvégén, ha a gyerekek is otthon vannak vasárnap: sóletet. Első a receptkeresés, mert autentikus kell. Aztán irány busszal a piac, velős csontra (egyszerű), füstölt szárnyas részekre (nehezített pálya), füstölt marhanyelvre és füstölt marhaszegyre (lehetetlen) vadászva. Kétféle bab, gersli, hagyma, kis fokhagyma, és egy nagy adag bizalom kell hozzá. Illetve, ahogy én szoktam mondani, áldás.

Este 7 körül a pontosan záródó francia vasedényben összerakni, tojással megfejelni, vízzel felönteni, majd irány a sütő: 90 fokon 12 órát hagytam benne. Másnap délig dunyhák alatt melegen tartani, a babot a velővel még egyszer összekeverni, ettől lesz sűrű; lisztezni tilos!

Hát, valóban mennyei étel lesz belőle. Kell hozzá némi vörösbor, pálinka sem árt, utána egy kiadós séta a Rómain. És megvan a csodás zsidó második advent. Fura család.

(Lefényképezni elfelejtettük, így csak a megterített asztal van meg; inkább ettünk, nagyon éhesek voltunk, utólag jutott eszembe, hogy ez kimaradt, de elég szokásos a családban; éhenkórászok…)