Barbély Virág: Észak

Hm. A mandulás tallér megint, amit a Lipótiban vesz minden reggel, és most nem veszi, mert karácsonyi szünet van, és itt nincs Lipóti. Keresek receptet, megsütöm én, és majd bemegy a Lipótiba másodikán, kér 4 db mandulás tallért, aztán odahajol az üvegpult fölé, felemeli a mutatóujját, és Székelyhidisen (inkább Zsírsátánosan) azt mondja, hogy háhá, vicceltem, nem kérek soha többé, mert Virág sokkal jobbat sütött! CSÓK. Taptarapp, így lesz és kész. Kész-fű-rész, mandulatallér fog sülni a panelkonyhában, Pötiflőr konyhatörténelmébe birodalmi léptekkel vonul be a marcipános ízvilágú, rusztikusan fakó és puhán kettétörő, csudálatos cookie, győzelmi zene szól, teátrális, hatásvadász, észak legyőzi délt.

– drágám, úgy hallom ez fáj a mikszernek.

– igen-igen, én is úgy látom, valami nem stimmel. A fenébe is.

…

– minden okés odakint?

– igen-igen, csak valamiért nem lapul, úgyhogy lenyomtam lapáttal. Hm, gyanús…

– mit is sütsz?

– hát, attól függ, mi lesz belőle.

…

– juj de csodálatos, mi ez?

– homoklepénynek mondanám… szerintem nem élelmiszer kategória.

– hogy-hogy? hm… ez sós?

– nem kéne…

– hm… tudod, mire emlékeztet?

– a görög apróhomokos strandokra?

– ALBERT KEKSZ.

3500 forintot sütöttem ízetlen homokká. (= mandulaliszt, méz, további luxusösszetevők Ashley-ke vagy hogyishívjákocska, amerikai gasztroblogger-receptkreátornak hála.)

Forrongó ambient zene szól, Észak tombol.