Székelyhidi Zsolt: Kocsibüfé

Kihallgatom a büféberúgás hangjait, Ekszül Róz líráját, aztán: „Fogadjunk, ez a szám kinek szól!”, kiáltja a férfivá ivódó, nőket nőként álmodó, magasított hangú s tán cipőjű. Visszafordulok lopva őztől, olvasástól és ivástól, feléledek, s jegyzem le a büféköpéseket. Álmaimat így most kiteszi másokénak valósághű rögzítése.

Kik azok, akik különbulit szerveznek vonatra, büfékocsira, felfeléúton? Sör, pálinka, kenyérzsír. Ott vannak, ők, a hamar berúgó, félútnál felhangosodó, mulatozó népség. Olvasni és egyszerre inni, füllel alfelé, fordulni el, ki, az őzeken időzni. Mégsem tudom kizárni, hogy forog velem a büfékocsi-világ.

Kézenfekvő a kocsiberúgás Várad felé, félútig három sör, hangoskodók zsíros kenyere, nem én eszem. Épp fáradnánk, a sör leér. Két ásítás közt hirtelen beérünk. Rohanva nevetünk, hogy majdnem átaludtuk a leszállást az óraelcsúszás miatt.

Székelyhidi Zsolt Űrbe! című kötetéből (Spanyolnátha Könyvek 11.). Illusztráció: Fortepan / Bauer Sándor.