Faragó József: Töltött pljeszkó A Rózsában
Nem könnyű itthon jó pljeskavicához jutni. Ugyan érhetik meglepetések az embert, mint például Csongrádon a Bohémban. Valójában sokkal szerencsésebb a déli határ túloldalán kóstolgatni.
Léha szakácskönyvírók afféle könnyű 30 perces kajának írják le a pljeszkót. Mégis nagy bátorság kell hozzá, hogy otthon a konyhaasztal sarkán fussunk neki a fél kiló marhának, ami lehetőleg valami zsíros rész, mint a nyak vagy a szegy, meg a negyed kiló sertéstarjának, s az ugyancsak negyedkilós birkanyaknak. Persze, darálgathatjuk, hátha sikerül, de nem véletlen, hogy bajai barátaim is inkább a helyi – bácskai (!) – hentesre bízzák a húsok szakszerű összedolgozását, fűszerezését. A forró platnival aztán már maguk is elboldogulnak.
Bár klasszikus szerb ételnek számít, nagy népszerűségnek örvend az egész poszt-jugó világban. Horvátországban is elterjedt rafináltabb változata a töltött pljeskavica, amit ott punjena pljeskavica néven találunk a kontinentális vendéglők étlapján. Általában sajttal töltik, de ugye: ahány ház, annyi szokás. Szemünk se rebbenjen, ha sonkára bukkanunk a húspogácsában.
Magyar határhoz közeli, kellemes környezetben lévő lelőhelye ennek a jellegzetes ételnek az eszéki erődben található. Ma hangulatos vigalmi negyed üzemel a török kiűzése után az osztrákok által kiépített, barokk stílusú polgári és katonai közigazgatási épületegyüttesben. Ahol esténként az egyik helyen a cigány húzza, a másikon tamburások pengetik hol édes, hol bús nótáikat. És már a parkolóban megcsap minket a közép-európai bogrács- és grillkultúra illata.
A Dráva-parti erőd egyik kis utcájában bújik meg a Kod Ruze (A Rózsa) vendéglő, melynek neve arra emlékeztet, hogy a régi feljegyzések szerint 1758-ban bizonyos Müller Benedek megvásárolta „A Rózsa” házat. Nyáridőben választhatunk az étterem, a terasz és a pince között. Az idei forróságban a borospalackokkal körberakott pince volt a nyerő. Pláne, hogy így rögtön kéznél volt az Eszéken tájjelegű bornak számító Grasevina.
Az eszéki pljeszkóval persze vigyázni kell. Ha nem vagyunk kimondottan farkaséhesek, akár ketten is rendelhetünk egyet, hogy biztosan elbírjunk vele, mert Szlavóniában sem spórolnak a szakácsok az adagokkal. Ha meg vigyázatlanok voltunk, bátran csomagoltassuk el a maradékot.