A torta, amit karácsonyra kaptunk, a Ráday utcai Nándori cukrászdában készült. 1957-től működnek, a mostani tulaj, Nándori László nagybátyja alapította, a Varga bácsi. Számomra azért nevezetes, mert nyitástól kezdve törzsvendégek voltunk. Csak gondoltunk egyet anyukámmal, és már indultunk is. Most is emlékszem, ahogy egyszer a halkan szitáló esőben, az ernyő alatt összebújva, egymásba karolva megyünk a Vargához. Nagyon jó volt úgy érkezni oda, hogy ismerősként fogadtak, családias légkörben még jobban esnek a finom csemegék. Anyukám persze kávézott is.

Leghíresebb termékük a Rigójancsi volt, valamint talpas, öblös üvegpohárban egy csoda finom csokikrém, gondolom ugyanaz, mint amit a Rigójancsihoz is használtak. Szép, sötét csoki, valódi csokoládéíz. Később a fagyi is nagy siker volt, lágyabb, krémesebb állagú, mint az addig megszokottak. Jó hosszú sorokat kellett végigállni, mire tölcsérben a kezünkbe került. Kivéve, amikor házhoz hozták: a ’70-es években a XIII. kerületben dolgoztam, és ha a kézbesítőnek a Bakáts tér felé akadt dolga, akkor kapott egy nagy termoszt (nem én intézkedtem), és hozta a csodafagyit a munkahelyemre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel